Az ökölvívó (Hémon)

Fülszöveg

"A National Sporting Club nagyterme - modern sportéletünk minden követelményének megfelelően átalakított hajdani színházi nézőtér - lassankint kiürült. Már az utoljára távozók is párosan sorjában keresztülvonultak a Club éttermén, innen a hallba és végül a kapuhoz értek. Az étterem vastag, nesztfogó szőnyegén itt-ott egymástól bizonyos távolságban álló kis asztaloknál előkelő urak, nemesek, arisztokraták helyezkedtek el, várták, hogy az idegen elemek, a betolakodottak, akik csak mint a mérkőzés nézői kerülhettek be a clubba, eltávozzanak és ők, barátok, clubtagok zárt, megrostált társaságában ihassanak vagy elköltsék dus, finom vacsorájukat. A pincérek hallgatagok, figyelmesek, öltözékük és modoruk kifogástalan; mint az árnyék, oly nesztelenül suhannak végig a termeken. Az előkelő stilusu angol cseléd, a szolgaszemélyzet arisztokratája; semmi fölösleges mozdulat, mint a nyomásnak engedelmeskedő automata bábu: kiugrik és ismét nesztelenül eltűnik. Néha valamelyik asztal fölé hajolva, hódolatteljesen, kevés szóval, megkérdezték: - Scotch and Soda, my Lord? Black and White; igen, parancsára! - A rendes asztali bort és a féligsült kotlettet? Ahogy parancsolja!"