Riadj magyar! (1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái)

Fülszöveg

Egyedülállóan ​​izgalmas dokumentumgyűjtemény a szabadságharc eseményeiről. Költők, nyomdászok, katonák írták le élményeiket azon melegében, csaták szüneteiben, s szedték ki, terjesztették a nyomdák, a kiadók, dacolva a tilalmakkal, büntetésekkel, amelyeket a császári elnyomók helyeztek kilátásba az efféle röplapok íróinak, terjesztőinek. Pogány Péter, az anyag összegyűjtője és sajtó alá rendezője úgy állította, szerkesztette egybe a különféle, egymástól független kiadványokat, hogy azokból a nagy küzdelem időrendileg is hiteles története bontakozzék ki, márciustól, Jellasics betöréséig, magyar falvak fölperzselésétől a dicsőséges győzelmekig, a kudarcokig, a világosi fegyverletételig, az aradi vértanúk haláláig. De van eszmei íve is a gyűjteménynek. A nemzeti önvédelem igenlésétől a népek szabadságának igényéig, a kamarilla megtagadásától a király trónfosztásának szükségességéig és a köztársasági eszmény megvallásáig jutnak el e versek szerzői. S a nemzetiségekben nemcsak fölbujtatott ellenséget, nemcsak a bécsi intrikusok eszközét, hanem jó szomszédot, barátot is látnak, akiknek sorsa a magyarokéval van összekötve. A harcoknak, cselvetésekben, a politikai intrikáknak és féktelen indulatokban, íme, ez a végső tanulsága. Nem kevés örökség a jobbára ma már ismeretlen nevű szerzőktől, akik Arany, Jókai, Czuczor és más nagyságok mellett tettek hitet 1848–1849 mellett.