Könyv – Dr. Gömör Béla: Kis fotótéka – GMR Reklámügynökség 2002
+ 99 pont
Kis fotótéka
Dr. Gömör Béla
GMR Reklámügynökség, 2002
Kötés: kemény kötés , 223 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: újszerű szép állapotban
Kategória: Magyar fotóművészet
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Ez a kötet nem hagyományos értelemben vett fotóalbum és nem a fényképészet szakemberei számára írt szakkönyv. Jó szándékú érdeklődőknek szól, így például kedves orvoskollégáimnak. Remélem, hogy a saját szerény fotográfiai anyagomból kiválogatott képek időbeli sorrendbe állításával kissé érzékeltetni nem tudom az emberábrázoló fényképészet jelentőségét, változásait és előrehaladását napjainkig. (Kis pontosítás, hogy nem minden fotó a saját tulajdonom, néhányat - melyek eredete jelölésre kerül - kölcsönkértem a bemutatás kedvéért.) Messzemenően vállalnom kell az anyag összeállításának szubjektív voltát. Nyugodtan állítható, hogy fényképből sokkal több van, mint bármilyen más műtárgyból. Ezt igazolja, hogy 1983-ban 140 ezerre becsülték a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagát, de a hamarosan megjelenő kiadványban már (a negatívok és pozitívok összesítéseként) 1 millió háromszázezer felvételről fognak említést tenni. Akkor mi adja a létjogosultságát az itt közölt csupán 105 felvétel közlésének? Kizárólag az, hogy mint egyfajta leletmentést - amit sajnos csak 15-20 évvel ezelőtt kezdtem el! - igyekeztem a környezetemben lévőket megkérni, hogy a régi fényképeiket semmiképpen ne dobják el, sőt ha netalán le tudnak mondani a családi, vagy ismerősi képek további őrzéséről, akkor inkább ajándékozzák nekem, az egyébként komoly anyagi értéket nem jelentő fotókat. Amikor néhány évvel ezelőtt már látni véltem, hogy az összegyűjtött képekből kikerekedhet a portréfotografálásnak az időbeli története, amennyire időm engedte, még szisztematikusan törekedtem a hiányzó időszakok (pl. legújabbkor) kiegészítésére. Értelemszerű, hogy a saját családi képek is szerepet kaptak. Hiszen a fotográfia-történet illusztrálása szempontjából nem mindegy, hogy kinek a nagyanyja néz az olvasóval szembe? Tény, hogy más vidéki városokhoz képest sokkal erőteljesebben van szülőföldem, azaz Szeged városa képviselve. Nem hisze, hogy ez hiba lenne! Az is célom volt, hogy földrajzi értelemben minél angyobb legyen a merítés. Az 1918 előtti képek között természetesen hazai felvételeknek számítanak az akkor még magyarországi települések, mint Arad, Brassó, Kolozsvár, Nagybecskerek, stb. A környező országokat is képviseli néhány ebből az időből származó alkotás.
Ez a kötet nem hagyományos értelemben vett fotóalbum és nem a fényképészet szakemberei számára írt szakkönyv. Jó szándékú érdeklődőknek szól, így például kedves orvoskollégáimnak. Remélem, hogy a saját szerény fotográfiai anyagomból kiválogatott képek időbeli sorrendbe állításával kissé érzékeltetni nem tudom az emberábrázoló fényképészet jelentőségét, változásait és előrehaladását napjainkig. (Kis pontosítás, hogy nem minden fotó a saját tulajdonom, néhányat - melyek eredete jelölésre kerül - kölcsönkértem a bemutatás kedvéért.) Messzemenően vállalnom kell az anyag összeállításának szubjektív voltát. Nyugodtan állítható, hogy fényképből sokkal több van, mint bármilyen más műtárgyból. Ezt igazolja, hogy 1983-ban 140 ezerre becsülték a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagát, de a hamarosan megjelenő kiadványban már (a negatívok és pozitívok összesítéseként) 1 millió háromszázezer felvételről fognak említést tenni. Akkor mi adja a létjogosultságát az itt közölt csupán 105 felvétel közlésének? Kizárólag az, hogy mint egyfajta leletmentést - amit sajnos csak 15-20 évvel ezelőtt kezdtem el! - igyekeztem a környezetemben lévőket megkérni, hogy a régi fényképeiket semmiképpen ne dobják el, sőt ha netalán le tudnak mondani a családi, vagy ismerősi képek további őrzéséről, akkor inkább ajándékozzák nekem, az egyébként komoly anyagi értéket nem jelentő fotókat. Amikor néhány évvel ezelőtt már látni véltem, hogy az összegyűjtött képekből kikerekedhet a portréfotografálásnak az időbeli története, amennyire időm engedte, még szisztematikusan törekedtem a hiányzó időszakok (pl. legújabbkor) kiegészítésére. Értelemszerű, hogy a saját családi képek is szerepet kaptak. Hiszen a fotográfia-történet illusztrálása szempontjából nem mindegy, hogy kinek a nagyanyja néz az olvasóval szembe? Tény, hogy más vidéki városokhoz képest sokkal erőteljesebben van szülőföldem, azaz Szeged városa képviselve. Nem hisze, hogy ez hiba lenne! Az is célom volt, hogy földrajzi értelemben minél angyobb legyen a merítés. Az 1918 előtti képek között természetesen hazai felvételeknek számítanak az akkor még magyarországi települések, mint Arad, Brassó, Kolozsvár, Nagybecskerek, stb. A környező országokat is képviseli néhány ebből az időből származó alkotás.
