Fegyvert s vitézt... - A magyar hadtörténet nagy csatái

Fülszöveg

A nemzetek többsége sokszor büszkébb a katonai, mint a gazdasági sikereire. Különösen igaz ez azokra a népekre, amelyek valamilyen oknál fogva viszonylag sokat voltak kénytelenek háborúzni. Ilyen a magyar is. A magyar katonai múlt olyan, mint a legtöbb európai népé. Győztes és vesztett csaták, háborúk váltogatják egymást. E kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy a háborúk lényegét mintegy sűrítve tartalmazó csaták elbeszélésén keresztül mutassák be a magyar történelem legjelentősebb fegyveres konfliktusait a kezdetektől a második világháborúig: így többek között a honfoglalás sikeres lezárását jelentő, 907-ben vívott pozsonyi csatát, a törökök felett aratott nándorfehérvári, kenyérmezei és zentai győzelmet, az 1848-49-es szabadságharc diadalmas momentumait, valamint az első és másodikvilágháború tragikus kimenetelű eseményeit. A válogatás természetesen önkényes, mint ahogy minden ilyen jellegű válogatás az. Miután a magyar közvélemény jelentős része máig hajlamos 1100 éves kudarctörténetként felfogni a magyar történelmet, a szerzők igyekeztek többnyire olyan összecsapásokat kiválogatni, amelyek a magyar hadi krónika sikeres fejezetei közé tartoznak, s egyben valóban fontos - és az olvasó számára is ismert - eseménynek számítanak. A tanulmánykötet 16 csata vagy hadművelet történetén keresztül reprezentatív képet ad Magyarország hadtörténelméről. A tanulmányok közérthető stílusban mutatják be az összecsapások tágabb történelmi környezetét, a szemben álló felek összetételét, hadseregét, vezéreit, a hadicélokat, a csaták lefolyását és eredményeit, valamint azok hatását az adott hadjáratra vagy háborúra.