Mesék - Erdők könyve, tavak könyve

Fülszöveg

A legfontosabb, amit az apa mond a gyermekének: „Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsd meg magadban. A szépet, amit a szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!” Nincs ennél tisztább, nemesebb hagyaték. E meséket olvasva erdők és tavak apró és nagyobb lényeiről megtapasztalhatjuk, felnőttekként is, milyen csodálatos érzés „néha angyalt lesni” és a „mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.” Az ifjú tiszt, aki – miközben tábornoka kemény, szigorú hangon haditervekről, parancsokról, háborúkról beszélt, s „szavai mögött tankok dübörögtek, bombák robbantak, géppuskák zakatoltak” – a világégés förtelmei közepette a nyitott ablakon át látszó virágzó barackfában gyönyörködött, már tudta, hogy a négy lakatot – a gyűlöletet, az irigységet, a rosszindulatot, a kapzsiságot – amellyel az emberek bezárták a szívüket, a jóság, a szeretet és a békesség egysége is csak akkor nyithatja meg újra, ha képesek befogadni az erdők és a tavak szépségét is, az egész teremtett világot.