Levelek a pokol tornácáról

Fülszöveg

1945-ben, már a második világháború befejezése után is, a szovjet katonai hatóságok számtalan esetben jártak el magyar polgári személyekkel szemben. Mondvacsinált ürügyekkel száz- vagy ezerszámra tartóztattak le és ítéltek el polgári személyeket, akik aztán éveket töltöttek munkatáborokban. A könyvben felidézett eset jó háromnegyed évvel a terület „fel-szabadítása”, és több mint egy hónappal a második világháború európai befejezése után történt. Ekkor már a szovjet katonai hatóságok csupán azért ítélkezhettek félig polgári ügyekben, mert õk diktálták a törvényt. Ez a könyv, „a Pokol tornácán”, egy ártatlanul elhurcolt ember elõzetes letartóztatásban írt leveleinek gyûjteménye. Egy, az átlagosnál mûveltebb, mély gondolkozású , családjáért élõ, mellesleg az ellenállásban is részt vett férfi kétségbeesett, aggódó, bizakodó, szalmaszálba is kapaszkodni tudó sorai, amiket különbözõ módokon, sokszor az orosz õröket megvesztegetve csempésztek ki a börtönbõl. A leveleket a szerzõ halála után a fia találta meg, egy régi retikülben, összegyûjtve-hajtogatva. Feszültséget keltõ, izgalmas olvasmány, még akkor is, ha a végét nem csak sejtjük.