Amerikai capriccio

Fülszöveg

1927 és 1930 között Borges vasárnaponként többnyire a Buenos Aires-i mexikói követségen ebédelt. Okkal: Alfonso Reyes volt a nagykövet, ez a modern polihisztor, aki mindenkit lenyűgözött egyetemes műveltségével és élénk szellemével. Borges haláláig emlegette barátságukat, s azt, hogy Reyestól tanulta el a sallangtalan, egyszerű spanyol prózanyelvet. Kortársai egyszerűen „univerzális mexikóinak” hívták Alfonso Reyest, s valóban, kevés olyan író élt és alkotott a XX. században Latin-Amerikában, aki ennyire kötődött volna hazájához, s aki ugyanakkor Mexikót ilyen egyetemes mércével tudta volna megragadni, mint ő. Ragyogó munkákat közölt a Kolumbusz előtti Amerikáról, Új-Spanyolország gyarmati kori művelődéstörténetéről, a forradalom előtti és utáni mexikói irodalmi-művészeti irányzatokról, ugyanakkor hosszú éveket töltött a görögök, a spanyol barokk költészet, a XVIII.-XIX. századi utazók, a francia, német,. olasz művészet vagy épp Brazília gazdaságtörténetének a tanulmányozásával. Egyéni gondolkodásmódját és világlátását irodalmi munkásságán keresztül mutatja be kötetünk, hisz Alfonso Reyes mindenekelőtt irodalmár volt: egész életében szerkesztett, bírált, fordított, és persze fáradhatatlanul írt – naplót, cikket, tanulmányt, szépirodalmat. Hatalmas életművéből néhány elbeszélést, verset és tizenkét vérbeli esszét válogattunk kötetünkbe.