A Kisfa Galeri

Fülszöveg

A jazz, a szesz, a magyar kábítószerek és a szabad szerelem jegyében eltöltött hetvenes évek. Az országot keresztül-kasul bejáró baráti társaság, melynek tagjai hétköznapjaikat az Erzsébet-híd pesti hídfőjének lábánál álló fánál (a Kisfa) és a Duna lépcsőinél (a Léparton), az estéket a kevés akkori jazzklubok egyikében, a hétvégeket pedig kirándulással töltötték. Kik voltak ők? Mozgalom és társadalmi tér nélküli, közép-európai hippik, akiknek válaszaik (illúziók híján) nincsenek, legfeljebb kérdéseik és tagadószavaik? Végletes nyugtalanságokkal, elégedetlenségekkel és kérdésekkel küzdő, kompromisszumokra képtelen fiatalok, akik nem hajlandók megfizetni a normális életvitel árát. A szabályokat nem belülről akarták megváltoztatni, hanem eleve elutasítottak minden normát. Rend és káosz, bűn és bűnhődés, szerelem és gyűlölet, élet és halál: e fogalmak falainak rendre biztosítókötél nélkül ütköztek neki a könyv szereplői, és sokan nagy árat fizettek érte.