Patton és Rommel - A XX. század hadurai

Fülszöveg

George S. Patton tábornok. Nyelve olyan éles volt, mint az általa egykor forgatott lovassági kard, haragja pedig mindent elsöprő - mint harckocsihadosztályainak rohama. Faragatlan, néha pózoló magatartása és a parancsnok társait, valamint a közvéleményt egyaránt nyugtalanító, konfliktust kereső beállítottsága ellenére Patton fellépése tiszteletet parancsoló volt. Ha feljebbvalói szabad kezet adtak volna neki, az amerikai hadsereg már 1944 szeptemberében diadalt arathatott volna Berlinben. Erwin Rommel tábornok. A harctéren nem tűrt ellentmondást, bátorságát még az első világháború lövészárkaiban bizonyította, amiért is megkapta a "kék Max"-ot (Pour le Mérite). Frontharcos volt, aki katonáinak példát mutatva a harckocsi lövegtornyából vezette ütközetbe egységeit. Az Adolf Hitler személyes biztonságáért felelős különítmény élére kinevezett Rommel mélyen elítélte a Harmadik Birodalom által elkövetett bűnöket. A Führer meggyilkolását célul tűző összeesküvésben való szerepvállalása miatt bukott katona lett belőle. Egy rövid észak-afrikai összecsapástól eltekintve e két legendás hadvezér soha nem találkozott a fronton. A Patton és Rommel az első önálló mű, mely áttekinti a - katonáik által csodált, ellenfeleik által elismert, vezetőik által ugyanakkor egyaránt gyűlölt - két tábornok párhuzamos életrajzát. Hogyan kovácsolódott vitézségük az I. világháború poklában? Hogyan jutottak előre a katonai ranglétrán, míg be nem következett az elkerülhetetlen összeütközés a politikai vezetéssel? Dennis Showalter hadtörténész, miközben választ ad e kérdésekre, élethű portrét fest e két férfiról, kiknek a hadviselés módszertanát gyökeresen megváltoztató harci stratégiái ma is a tananyag részét képezik a világ katonai főiskoláin.