A magyar demokráciáért (Tanúk-korukról 5.)

Fülszöveg

A Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör 1960- ban az 1956-os forradalmi MEFESz hagyományait továbbvivő Északamerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége Rutgers egyetemi csoportjának folytatójaként alakult. Céljául a magyar nyelv és kultúra külföldi gondozását, a világ 16 milliónyi magyarsága sorskérdéseinek elemzését és ismertetését tűzte maga elé. Konferenciáin, előadásain és kiállításain rendszeresen szerepelnek neves magyarországi, Magyarországgal szomszédos és nyugati országokban élő írók, tudósok és művészek. Iskolájában 1960 óta közel ezer magyar származású gyermek és felnőtt ismerkedett meg a magyar nyelv, irodalom, történelem és népművészetek alapelemeivel. Ez az iskola volt az Anyanyelvi Konferencia gondolatának és programjainak egyik elindítója, létrehozója. Illyés Gyula ezt írja Bartók című versében: ,,olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige... amit nem érthet, aki nem érte meg, amire nincs szó..." A Szövetség TANÚK - KORUKRÓL - szóbeli történelem, szabadegyetemi előadássorozatának célja szót adni, lehetőséget nyújtani arra, hogy jelentős magyar történelmi események cselekvő, irányító részesei élményeiket közvetlenül elbeszélhessék és maradandó közkinccsé tehessék. Az előadásokat a Rutgers egyetemen rendezzük. Az 1977-78. tanévnek két előadója volt. Dr. Király Béla történész az 1956-os forradalomról tanúskodott, amelyben ő a Magyar Nemzetőrség főparancsnoka volt, Kovács Imre író pedig a Márciusi Front történetét elemezte, amelynek 12 alapító pontját ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén 1937-ben. Az 1978-as őszi szemeszter két előadását Dr. Püski Sándor tartotta a népi írók legjobbjait elsőként megszólaltató Magyar Élet nevű könyvkiadójáról és az általa szervezett 1943-as, történelmi mérföldkő jelentőségű balatonszárszói konferenciáról. 1979 tavaszán Dr. Boros Lajos ismertette az általa alapított és vezetett Bolyai kollégium, valamint a Györffy István kollégium működését 1939 és 1945 között. 1979. október 20-án Dr. Kopácsi Sándor tartott tanúbeszámolót arról a korról, amelyben ő a Rákosi rendszer rendőrfőnökéből az 1956-os forradalom Nemzetőrségének helyettes parancsnoka lett, és Nagy Imréék titkos perében ezért életfogytiglani börtönre ítélték.