A polgári filozófia a XX. században

Fülszöveg

Ez a kötet viszonylag teljes áttekintést nyújt a XX. századi polgári filozófia bonyolult, tarka képet mutató, érdekes problematikájáról. A szerzők kimutatják, hogy a mai polgári filozófia, mely számos irányzatra, iskolára tagolódik, filozofálási módját tekintve két nagy irányzatra osztható. "Ha abból a szempontból vizsgáljuk meg a mai polgári filozófia különböző iskoláit és áramlatait, hogy mi a viszonyuk a kor jellemző gondolkodásmódjaihoz...- írja az előszóban L. Mirtohin -, azt mondhatjuk, hogy valamennyi (vagy legalábbis legtöbbjük) az elméleti koncepciók két típusának, modelljének, konstrukciójának valamelyikének: vagy a szcientizmusnak, vagy az antropologizmusnak felel meg. Az első irányzathoz, pontosabban tendenciához sorolható a pozitivizmus, a neopozitivizmus (az analitikus filozófia), a tudományfilozófia, a strukturalizmus. A másik irányzatot az életfilozófia, az egzisztencializmus, a perszonalizmus, a protestáns neoortodoxia stb. képviseli. Vannak olyan áramlatok, melyek ebből a szempontból egyértelműen nem osztályozhatók (mondjuk John Dewey vagy Edmund Husserl filozófiai koncepciói)."A könyv tíz fejezetben ismerteti a mai realizmust, a pragmatizmust, a pozitivizmust és neopozitivizmust, a filozófiai vonatkozásait, a freudizmust, és neofreudizmust, a filozófiai antropológiát, a strukturalizmus filozófiai vonatkozásait, a freudizmust, és neofreudizmust, az egzisztencializmust, a perszonalizmust, a neoprotestáns filozófiát és a neotomizmust.