A múzsa udvarában

Fülszöveg

Bernáth ​Aurél nagy sikerű és méltán népszerű önéletírásának, a Kor és pályának negyedik kötete néhány érzékletes és remek magyar művészportré, többek között Berény Róbert, Pátzay Pál, Szőnyi István és Ferenczy Béni alakjának megidézése mellett elsősorban a szerző eddig kiadatlan művészetelméleti jellegű írásait tartalmazza. Azokat az írásokat, amelyeknek témakörét – Bernáth mester megfogalmazása szerint – kora művészetének reményei vagy megrezdülései inspirálták. Ez a megrendülés szinte kényszerítő erővel fordította a XX. század festőit, köztük Bernáth Aurélt is, a művészet elméleti kérdései felé, hogy a válságok sorozatából kiutat keressenek, hogy a festészet jövőjéről, életbe vágó kérdéseiről kifejtsék nézeteiket, kritikáikat és reményeiket. „Szolgáljon itt vallomásként – írja új könyve előszavában Bernáth Aurél –, hogy művészetelméleti munkásságom életem legnagyobb terhe volt, de egyben kikerülhetetlen kötelessége is.” Majd így fejezi be vallomását: „Tehát, amikor a művészetelméleti kérdéseknek búcsút mondok…nem arra gondolok, hogy a helyzetelemzésekben hol volt igazam, vagy hol hibáztam, hanem a megmaradt szenvedélyes érdeklődésem azt a fiatal generációt kíséri figyelemmel, amelyikben feltámadt, vagy sikerült feltámasztanom a belső hitet a munkához.”