Lázadás (Forgotten Realms) - A Pókkirálynő háborúja II.

Fülszöveg

Ördögien tehetséges drow-k maroknyi csapata ered útnak Mélysötéten keresztül, a háború zűrzavarán át Ched Nasadba, a fenséges Menzoberranzan testvérvárosába. Útjuk egyenest a sötétség fekete szívébe vezet, s világuk alapjaiban megremeg. Mert amikor a háború hulláma átcsap a pók beszőtte barlang fölött, s drow drow ellen fordul, Ched Nasad sorsa megpecsételődik. A hatrészes sorozat második regénye R. A. Salvatore elképzelt világa alapján készült. Kövesd hát hőseinket az elfeledett birodalmakba, s ne veszítsd szem elől halovány lámpásukat, mellyel bevilágítják a sötétséget, s visszaűzik a pókokat az árnyak közé. Át Mélysötéten Quenthel Baenre Menzoberranzan második asszonya, s Lolth leghatalmasabb papnője. Amikor a pókkirálynő nem felel többé, életbevágóan fontos küldetést bíznak rá, mely vagy megmenti Menzoberranzant, vagy végképp pusztulásra kárhoztatja. Vele tart a ravasz varázsló, Pharaun Mizzrym és Ryld Argith fegyvermester, valamint Valas Hune, a zsoldos, Faeryl Zauvirr, no meg Jeggred, a gyilkos draegloth. Elindulnak hát Ched Nasadba, a kereskedővárosba, hogy kiderítsék, miért hallgat istennőjük. Egyedül Menzoberranzant büntetik? Vagy minden drow-t? Netán nem csupán Lolth hallgat, hanem minden isten? A válaszok döntik majd el a sötételf faj sorsát, s határozzák meg Mélysötét jövőjét. Mert ha a hatalmas drow-k gyöngének bizonyulnak, a napot soha nem látó világban menthetetlenül kitör a lázadás. A pókkirálynő háborúja egyre terjed. Mintha testének egy-egy darabja csusszant volna elő a méhéből, s egy pillanatra úgy érezte, töpörödik, túl sokat veszít önmagából. Gyorsan tovatűnő pillanat volt. Mert a káosz kebelén az egyből temérdek válik, s ez a temérdek elindul majd a rengeteg út mentén az ezer és ezer cél felé, melyek lényege azonban egy és ugyanaz. Mindennek a végén visszatér az egy, s minden olyan lesz, mint régen. Újjászületés ez inkább, mint születés növekedés és nem elaprózódás. Évezredek óta így folyik már, s így lesz az eljövendő időkben is. Tudta, hogy sebezhető, s hogy sok ellensége mérne rá csapást, ha esélyt adna rá. Sok alattvalója pályázik a helyére... Ha esélyt adna rá. Ám tudta azt is, hogy mindegyikük védekezésre kényszerül, vagy olyan csatákat vív, melyek hatalmasnak tűnnek ugyan, ám a mérhetetlen térben és időben aprók, jelentéktelenek. Mindenek fölött ez hajtotta: a végtelen tér és idő bűvölete, hogy száz évre, ezer évre a jövőbe láthat, mert ez a legnagyobb különbség isten és alantas halandó között. Egy pillanatnyi gyöngeség egy évezrednyi korlátlan hatalomért... Így hát sebezhetősége és gyöngesége ellenére (melyet a világon mindennél jobban gyűlölt) öröm járta át, amikor újabb pete csusszant elő póktestéből. Mert a petében növekvő élet ő maga volt.