Könyv – Karinthy Frigyes: Barátom a vállalkozó VÁLOGATOTT HUMORESZKEK – ANN Kiadó 1993
+ 59 pont
Barátom a vállalkozó VÁLOGATOTT HUMORESZKEK
Karinthy Frigyes
ANN Kiadó, 1993
Kötés: papír / puha kötés , 137 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Humoros
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
"...Ma két éve kezdődtek azok a dolgok, amikről beszélni akarok. Egy napon azt vettem észre, hogy a Liszt Ára, mely szigetemtől balra, csekély távolságban kuksolt eddig a vízben, jó néhány arasszal feljebb fekszik. Mikor jobban odafigyeltem, láttam, hogy lassan, de állandóan úszik fölfelé. Nono, mondtam, furcsa, én azt hittem, hogy ez a kő le van ágyazva a folyó medrébe, de, úgy látszik, tévedtem. Ez nem egy fix pont, amire számítani lehet, ez megindult, és megy-mendegél, ez, úgy látszik, nem is kő, hanem valami állat vagy hal, nem is tudta, de sebaj. Már jobban meghökkentem, mikor másnap csak azt látom, hogy a Hús Ára, egy csinos bokor a part mellett, nekilódul, és mint az őrült, elkezd futni fölfelé. Ez már nagyobb baj volt, utána dobtam a lasszót, és egy darabot még lecsíptem belőle, de egyre gyorsabban futott, és ma már ott van valahol a Drágakő-Erdő közelében, maga mögött hagyva az Ananász-fokot és a Pezsgőzuhatagot. No, mondok, ez már baj, én azt hittem, hogy ez egy bokor, de nem, ez is megy magától, megindult, mint a dunsinanei erdő. Nyilván a csodák korát éljük..."
"...Ma két éve kezdődtek azok a dolgok, amikről beszélni akarok. Egy napon azt vettem észre, hogy a Liszt Ára, mely szigetemtől balra, csekély távolságban kuksolt eddig a vízben, jó néhány arasszal feljebb fekszik. Mikor jobban odafigyeltem, láttam, hogy lassan, de állandóan úszik fölfelé. Nono, mondtam, furcsa, én azt hittem, hogy ez a kő le van ágyazva a folyó medrébe, de, úgy látszik, tévedtem. Ez nem egy fix pont, amire számítani lehet, ez megindult, és megy-mendegél, ez, úgy látszik, nem is kő, hanem valami állat vagy hal, nem is tudta, de sebaj. Már jobban meghökkentem, mikor másnap csak azt látom, hogy a Hús Ára, egy csinos bokor a part mellett, nekilódul, és mint az őrült, elkezd futni fölfelé. Ez már nagyobb baj volt, utána dobtam a lasszót, és egy darabot még lecsíptem belőle, de egyre gyorsabban futott, és ma már ott van valahol a Drágakő-Erdő közelében, maga mögött hagyva az Ananász-fokot és a Pezsgőzuhatagot. No, mondok, ez már baj, én azt hittem, hogy ez egy bokor, de nem, ez is megy magától, megindult, mint a dunsinanei erdő. Nyilván a csodák korát éljük..."
