Utak-keresztek-keresztutak. Emlékezés

Fülszöveg

Kora ifjúságától, szlovákiai gyermekségétől, pozsonyi egyetemi évein keresztül a második világháborúban a magyar hadseregben való szolgálatáig, a háború végéig írja meg életének krónikáját Bényi Károly. Nem szabályos önéletírás a munkája, nem kíván teljes képet adni pályájáról, inkább csak pillanatokat, hangulatokat, epizódokat villant fel. Plasztikusan ábrázolja például az Ipolyság környéki kis falvak életét, meleg szavakkal szól szlovák barátairól, ismerőseiről, de az őt és sorstársait bántó események leírására is sort kerít. Érdekesen idézi fel a harmincas években megnyilvánuló ellentéteket csehek és szlovákok között, de szépen mutatja be az egyetemi élet szellemi aspirációit is. A könyv elsősorban regényszerűségével, a húszas-harmincas-negyvenes évek atmoszférájának felidézésével, szépprózai kvalitásaival hat.