A dzsungel gyermeke

Fülszöveg

Sabine Kuegler Nepálban született, német családban. Hétévesen szüleivel Nyugat-Pápuának egy a civilizáció által még érintetlen területére költözött. Miután a kőkorszaki körülmények között élő fayu törzs befogadta a családot – annak reményében, hogy a misszionárius szülők majd békét teremtenek a törzsi háborúk sújtotta vidéken –, Sabine a helyi gyerekek életét kezdte élni cölöpökön álló új otthonukban, a dzsungel szélén. Mindent megtanult, amit egy fayunak tudnia kell a túléléshez: ha úgy hozta a sors, gilisztákat, pókokat, bogarakat és apró halakat evett, íjjal vadászott, és lassan megismerte a kannibalizmusukról és szigorú büntetési rendszerükről elhíresült fayuk mindennapjait. A törzs „tiszteletbeli” tagjává választott család az évek során túlélt egy hajótörést, több törzsi összecsapást és egy majdnem végzetes malaria fertőzést is, miután a megrázkódtatásokból okulva Sabine apja úgy döntött, hogy lányát Svájcba küldi és kitaníttatja. Az immár tizenhét éves kamasz hirtelen egy merőben más világban találta magát, ahol szinte nehezebb volt kiismernie magát, mint a dzsungelben. Sabine önéletrajzi könyvében számot ad boldogtalan házasságáról, korai anyaságáról, állásvesztéséről és öngyilkossági kísérletéről is, hiszen ahogy ő fogalmaz: „az élet a dzsungelban fizikailag megterhelő, míg Nyugaton lelkileg.”