Muzsika - Elbeszélések (Magyar írók aranykönyvtára I.)

Fülszöveg

MUZSIKA. Édes márciusi nap süt a templom falára. Valami félénk kis szél fanyar, de izgató szagokat hoz a hegyekről, s úgy érzik, hogy az egész rengeteg nagy levegőégnek ez a csípős illat az alja, a zamatja volna, sűrűbb, mint a többi, ami hígan, kéken, nap-ittasan borult a hegyvidékre. A templom körül színes kis temető kövei villognak. Az ajtóban áll a leány meg a tanító. Kora délután van, márciusi kora délután, langyosan hűvös az idő, melegecske, de borzongatós, mint amilyen ilyenkor lenni szokott. Valahonnan egy gyerek került elő és beszalad a templomba. – Na, itt van – mondja a tanító. – Most már itt van. Mehetünk. Bemennek. A gyerek eljött a fújtatót kezelni. Kis orgona van a templomban, a hegyi falu körül sok az erdő, az erdőnek van egy gazdag ura és a gazdag úr hozatta az orgonát. Most orgonálni mennek, mert a leány férjhez megy és csak három nap választja el az esküvőtől. Az esküvőn a tanító fog orgonálni s ehhez próba kell, mert ez hivatalnoknak a leánya, gőzfűrészi kisasszony, s aki elveszi, pirosarcú, erős férfi, szintén nem paraszt, hanem iparvasúti ember. Szép Lajos felügyelő, inspektor úr, barna bársonymellénye van, évi fizetés, egészséges szervezet és még egyszer : inspektor úr.