Az ötödik napon - Naplóregény

Fülszöveg

A negyedik és eddig egyben kulcsfontosságú kötettel jelentkező Jankovics Éva Az ötödik napon című regényében édesapja naplóit közli: regény a regényben, napló a naplóban, s így a két elbeszélő hangja a "Milyen ember volt az én apám?" kérdésben s annak megválaszolásában forr egybe. Értesülvén apja agyvérzéséről, az elbeszélő a kórházi ágy mellől emlékezik szülőjéhez kötődő meghatározó élményeire. Közben otthon megtalálja apja három naplóját, melyek történetét beleszövi szerzőjük utolsó öt napjába és saját gyermekkori visszaemlékezéseibe. A naplókból egy egész életre fény derül: a paraszti gyerekkortól az orosz hadifogságot túlélő, lelkiismeretes és alázattal teli öregkorig. Olyan életre, amelyben a szeretet, az optimizmus, a mindenkori derű és az emberi jóságba vetett hit a legerősebb fonál. Olyan életre, mely a Másik elfogadására, a humánum megőrzésére és keserűségtől mentes életre ösztönöz. Bennünket is. "Az apám egyszerű ember volt, szegény és pénztelen. Mégis tudott nevetni és nevettetni minket egész életében."