Egy járási orvos naplójából

Fülszöveg

George Ulieru huszonhat éven át dolgozott Romániában, mint járási orvos. Működését 1918-ban kezdte el s 1939-ben nyugdíjazták. Nem volt megalkuvó ember. Tudásával, lelkiismeretes jó munkájával akarta kiérdemelni az előmenetelt. A szélhámosok, politikai kalandorok, panamisták kormányozta burzsoá Romániában ez lehetetlen volt. Élete önfeláldozó munkában telt el. Ügyszeretetéért, kitartásáért nemhogy jutalmat kapott volna, épp ellenkezőleg, minduntalan kára származott belőle, amiért ellenállott a különböző megfélemlítési és megvesztegetési kísérleteknek. Számtalan alkalom kínálkozott arra, hogy fáradságos, rosszul fizetett, néha hónapszámra egyáltalán nem fizetett vidéki állását jobbal cserélje föl. Városi orvos lehetett volna, ha feleségül veszi egy képviselő unokahúgát. Egy másik alkalommal néhány kereskedő üzletét kellett volna bezáratnia - jogtalanul - s máris karriert csinálhatott volna. Ulieru doktor azonban nem volt hajlandó engedményeket tenni, megalkudni a becsületével, többre értékelte tiszta lelkiismeretét a várható előnyöknél, a jobb keresetnél és a magas állás adta tekintélynél. Nem is vitte sokra. Nyugdíjaztatásáig megmaradt járási orvosnak s folytatta a harcot a népbetegségek, a babonák, az elmaradottság ellen, anyagi és erkölcsi támogatás nélkül, ellenséges környezetben. A lakosságot vérbaj, tüdővész, mocsárláz, pellagra tizedelte, az egészségügyi minisztérium pedig gyógyszer helyett körleveleket küldött a járási orvosoknak. Ezekben hol önfeláldozó apostolságra buzdította őket, hol meg értelmetlen kimutatásokat követelt tőlük, például a süketnémákról, nem- és korszerinti megoszlás szerint, a múlt század utolsó évtizedéig visszamenőleg.