Emberismeret és emberekkel való bánás

Fülszöveg

Noszlopi László személyiséglélektani tárgyú munkája, amely több kiadásban is napvilágot látott az 1940-es években, veszített ugyan aktualitásából, hiszen a gyakorlati lélektan számos kérdésben túlhaladta állításait, de mivel alapfogalmakat és általános filozófiai kérdéseket is tárgyal meglehetősen érzékletes, olvasmányos stílusban, így ma is megérdemli a figyelmet. Ez az edíció az 1944-es kiadás reprintje. Szerzője otthonos a bölcselők, a művészetek világában is. Descartes és Schiller vagy Ady Endre mellett más alkotókat is segítségül hív a lélektani alapigazságok bölcseleti-szépművészeti hátterének hitelesítéséhez. Kötete bár fejezetelt, mégsem pedánsan tagolt írás, mely megismertet a pszichológia alapfogalmaival (ösztön, érzelem, akarat stb.), s a lélektant a tudattartalmak kutatásából az élet, az érzékelés és cselekvés, a sorsdöntő választások tudományává lett sorstudományként definiálja. ; A tudattalan lelki életről értekezve nagy szerepet szán az álomnak, az álomértelmezéseknek. Kissé naivan közelít a szerelemhez és a szexualitáshoz, s bár Freud tanaiból is merít, mégis hajlik rá, hogy „rejtélyként”, „titokként” kezelje e fogalmakat. Modernebb, időtállóbb, amikor az élettárs megválasztásáról és a házasság művészetéről szól (a női egyenjogúság, az anyai szerepkör, a házasságon kívüli nemi élet stb.). Fölteszi kérdéseit – mi a baj a házassággal?; kik házasodjanak össze?; a párválasztás milyen mértékű emberismeretet igényel? – és lelkiismeretesen meg is válaszolja. Megidézve Strindberget, Ibsent és más alkotókat, sok hasznos szempontot ad a párválasztáshoz. Az igazi emberismeret kiindulópontját és helyes irányát az önismeret elmélyítésében látja. Neveléslélektani fogalmakat, valamint az emberi élet korszakait elemezve élet és halál nagy kérdéseiről bölcselkedik: az élet értelméről, a lélek fogalmáról és a szeretet erejéről. Az élet értelmét épp az utóbbiban jelöli meg. – A kötetnek van érvényes üzenete korunk embere számára, amellett, hogy bizonyos fejezetei tudomány- és kortörténeti dokumentumként is fölfoghatók.