Az információ kultusza, avagy a számítógépek folklórja és a gondolkodás igaz művészete (Mérleg)

Fülszöveg

Roszak ebben a könyvében a gépről, a számítógépről, mint az emberi faj lehetőségéről elmélkedik. Félreértés ne essék: Roszak nem technofóbiás. Önfenntartása érdekében információra, kezelhető tényekre természetesen szüksége van az egyénnek is, a társadalomnak is. A szerző valójában azt a pontot keresi, ahol a gondolat megbicsaklik és vágyálmokat kezd szőni egy rajta kívüleső objektum, a számítógép köré. Felteszi a számítógép folklórjának legfontosabb kérdéseit: Miért megyünk el közömbösen a szemmel látható válságtünetek mellett? Pusztán anyagi motivációk miatt? A plutokrata életszemlélet és a kommercializmus indukálhatják a társadalom kettészakadottságát. Működtetőkre és munkásokra. Kihasználókra és kihasználtakra. Nevezhetjük ezt a szakértői társadalom sajátosságának. De a rossz közérzet okai sokkal inkább a fel nem ismert manipulációkra vezethetők vissza. A számítógépes reklámügynökök és megbízóik érdekeire. Sikerült megtenniük a gépet az emberi vágyak tárgyának. Így válhatott a gép először médiummá, a mindentudás illúziójának közvetítőjévé, majd később annak forrásává, kinyilatkoztató idollá. Örömök és félelmek forrásává. A gép használói és használtatói érzelmeket ruháztak egy érzelmek észlelésére képtelen tárgyra. E jelenséget nevezi Roszak technofíliának. Pedig a könyv írásakor még nem dühöngött a tamagocsi-őrület. Napjaink kutatásai sajnos ennél messzebbre mutatnak: David Levy brit kibernetika-szakértő szerint az évszázad közepére már biztosra vehető az ember és robot közötti élettársi viszony! Végletesen végiggondolva a robotika fejlődését, Robert Jastrow a természetes kiválasztódásra hivatkozva kijelenti: „Valószínűleg egy új faj fejlődik ki az emberből… Ez az új értelmes élet szilíciumból készül majd.”