Emberrablás orosz módra

Fülszöveg

Tessék elhinni: mi soha, semmi bűnt nem követtünk el! Egész életünkben harmadost kapáltunk, tizedébe arattunk, nyomorult szegény családokban éltünk mind. Sokat töprengtünk azóta rajta: miért nem beszélnek erről a gyalázatról? Mért nem tudhat a világ erről a szégyenről? Mert ez nem a mi szégyenünk... Ugyan vajon ki adott el bennünket, kinek, vagy minek a nevében? Ki fog ezért kárpótolni mindőnket? És hogyan, mivel? És fog-e? A jómúltkorában megint álmodtam erről. Gyakran megesik, még most is. Kiabáltam, hogy engem ne vigyenek már, vigyenek olyant, aki még nem volt ott. A férjem keltett fel.