Magyarok és franciák - XIV. Lajostól a francia forradalomig

Fülszöveg

Köpeczi Béla franciául vagy magyarul korábban már megjelent tanulmányaiból készített válogatást úgy, hogy a tanulmányokat egyrészt kiegészítette újabb kutatásainak eredményeivel, másrészt egységes gondolatmenetbe ágyazta őket. E gondolatmenet lényege, hogy politikai-eszmei folyamatokhoz kapcsolódva vizsgálja a 17-18. századi magyar történelmet, európai megvilágításban keresve a „magyar kérdés” egyetemes politikai-eszmei hátterét.Bármily meglepő a szerző kijelentése, többszörösen bizonyítja: „XIV. Lajos Franciaországa jobban ismerte Magyarországot, mint az 1848-as, de hozzátehetjük, mint akár a 20. század második felének Franciaországa, annak ellenére, hogy a technikai fejlődés jóvoltából az országok közelebb kerültek egymáshoz.” Ennek magyarázatát Köpeczi abba látja, hogy mind a török veszély elhárításában, mind Habsburg-birodalommal való szembenállásban Magyarország döntő szerepet játszott Európában, és ezért I. Ferenc király óta a franciák megkülönböztetett figyelemmel kísérték az ország sorsát. A magyar-francia kapcsolatok vizsgálata a kötetben kétoldalú: kitekint arra, hogyan látta Franciaország Magyarországot, de arra is, hogyan fogadták e a magyarok a francia eszméket. A magyar nemesi reformerek Montesquieu politikai felfogását tették magukévá, abban a reményben, hogy egyeztetni lehet haladás és nemzeti hagyomány között. A magyar jakobinusok ismerték az egész francia felvilágosodást, de igazi szellemi vezérük Rousseau. Voltaire mint szépíró és mint a tolerancia gondolatának képviselője hat. A választás útjait a korabeli magyarság számára végül is a nagy francia forradalom világítja meg.