Derzsi Sándor emlékkönyv

Fülszöveg

"Derzsi Sándor bizonnyal a kifejezési eszközöket legmerészebben megújítók közé tartozik" - írta róla Sőtér István 1948-ban Négy nemzedék c. antológiájában, amelyben a kor reménységes ifjú költői között őt is bemutatta. Ő maga viszont így mutatkozott be: "1919-ben születtem Somogyomban, Erdélyben... Brassóban érettségiztem, Kolozsvárt hallgattam bölcsészetet. Tízéves korom óta tudom magam költőnek, s ezt még magamnak sem sikerült megcáfolnom, pedig azt is tudom, hogy még semmi érdemeset nem írtam." Különös mondatok egy olyan költőtől, aki már 1941-ben - 22 évesen - önálló kötettel jelentkezett, s Jékely Zoltán így dícsérte az Illyés szerkesztette Magyar Csillagban: "Tömörített sorait suhogó szellem járja át." S aki 1948 táján munkásszármazásával, három gyermekét egyedül nevelő anyja küszködéseivel, a saját - József Attiláéhoz hasonlító - keserves fiatalságával is eldicsekedhetne, de nem teszi. Közli ellenben egy versében Marx-szal, a világkommunizmus atyjával: "Jézus neked megbocsát, / Mert igaz voltál, tiszta voltál, / Jézus neked megbocsát, /Mert költő-szóval játszadoztál. / Jézus nekik megbocsát, /Akik nevedben tündökölnek, / Jézus nekik megbocsát, / De én nem - mert kontárok: ölnek." Ebből olyan botrány támad, hogy a költő hamarosan űzött vaddá válik. Az őt hajszolókról írja (már csak az asztalfiókjának persze): "Hej, vadászok, vadászok / Be fényes a puskátok / Be fényes a szemetek / Mikor vadat kergettek." Megbocsátanának tán neki, ha beállna az akkori idők költői kórusába, de ő nemcsak hazudni képtelen, még mellébeszélni is. 1956-ban megint kockára veti sorsát, a forradalom leverése után lelkileg is összeroppan, ideggyógyintézetéből hurcolják el vizsgálati fogságba, s vágnak rá öt évet. Börtöntöltelékből aztán bolondokházi töltelék lesz, de ott is - és mindvégig - költő marad, 1978-ban bekövetkező haláláig. "Tömörített sorait suhogó szellem járja át." Érdemes emlékeznünk rá.