Walt Disney - és a mesék

Írta: Hegyi Zoltán · Közzétéve 5 éve · Megosztás



Kevesen tudják, hogy Walt Disney gyermekkora egyáltalán nem volt leányálom, rabiátus természetű apja gyakran verte, a Missouri államban, Marceline mellett található farmról, ahova anyagi okokból költöztek ki a városból két bátyja (megunva az apai terrort) szó szerint lelépett. A gyermek Walt nagyon szeretett rajzolni, de a család ebben egyáltalán nem támogatta - sőt, gyakran megbüntették, amiért ilyesmire fecsérli a munkára is fordítható drága idejét. Karácsonyra is kizárólag praktikus ajándékot kapott: használati tárgyakat, ruhát, cipőt, amire éppen szüksége volt. Mégis, kellemes emlékként őrizte ifjúkori emlékeit, s a farm számos későbbi rajzfilm helyszíneként feltűnik, megidéződik nála. Az sem közismert a rajongói körében, hogy a tanulmányai mennyi nehézséggel teltek, milyen sokféle buktatóval övezett pálya mentén ért fel a csúcsra, milyen hosszú, rögös úton vált nemcsak a rajzfilm, de a gyermekszórakoztatás egyetemes pápájává.




Sokan a szemére vetik - egyébként joggal - hogy a boldog véggel ajándékozott klasszikus mesefeldolgozásai, átiratai pont azt a réteget veszik el a meséből, amivel felkészíthetné a mesélő a gyereket a rá váró nehézségekre. Sokan a szemére vetik - egyébként joggal -, hogy a saját ízekre szedett történetekből nem egyszer a lényeg veszik el, alakul át, fordul az ellenkezőjére akár; hiszen a mese a reményt és a tragédiát is fel kell mutassa a gyereknek: hiszen a mese által az élet egészével ismerkedik. De ha figyelembe vesszük Walt Disney ifjúságát, talán jobban megérthetjük, miért ragaszkodott a maga módján makacsul a happy endhez, még olyan történetek esetében is, mint a Kis hableány, vagy a Notre Dame-i toronyőr. A gyermek, akit megbüntettek azért, mert a farm falára állatfigurákat festett, a magáénál szelídebb és boldogabb gyerekkorral akarta megajándékozni a világ összes gyerekét. Olyan mesékkel, aminek a végén a hősök boldogan élnek...



Hozzászólások

További bejegyzések