Weöres Sándor és a szalmakalap a Hold fején
(a ritka képek egyike, ahol morcos - a legenda szerint azért, mert otthon felejtődött a bor...)Weöres Sándor: Kihajolni veszélyes Nem párnán csak fapadon,zötyögtem a vonaton.Kihajoltam ablakon,szél elvitte kalpagom. Most a kalap merre jár,tán elnyelte a mocsár.Kívül belül csupa sárnádországban békavár. Vagy a réten szabadon,bukfencezik szilajon.Pörög, mint a szélmalom,gyors ügyes, mint a majom. Forgószélbe pöndörült,és az égbe fölröpült,telihold fejére ült,és nézi az égi űrt. Ámbár az is meglehet,ráleltél te és viszed,de fejedre nem teszed,olyan ócska viselet.Képzeld el a helyzetet: az isten kegyelméből való költőt, akinek a vonat ablakából kihajoltában a szél elsodorja a kalapját. S ő verset álmodik ebből is – a bosszúságból, a pechből is, az apró veszteségből. Vállvonással és enyhe szívfájdalommal, hiszen a tárgyak úgy bele tudnak ülni az életünkbe, mint a lények – nem