Szepes Mária - és A Vörös Oroszlán
Ez a könyv egy kiterjedt mivolta
ellenére is ijesztően szűk-érzetű zsákutcába vitt, boldogult ifjúkoromban,
aminek a természetét ráadásul félreértettem. Nem csoda, hogy aztán megsemmisítő
gúnnyal elegy szkepszis által lábaltam ki belőle, többek közt Umberto Eco ördöngösökről
(is) szóló könyvének (szintén többszörös olvasás árán bennem megesett) lassú
átfordulásával párhuzamosan. Egyáltalán: Eco könyve miatt olvastam el,
szerettem bele, és végül A Foucault-inga miatt vágtam a
falhoz. Pedig különb bánásmódot érdemel. Tudni kell, hogy akkor már túl voltam
életem első Karnevál-olvasásán is - Hamvas gazdagságát bőven nem értve, de
ijedt kíváncsisággal tapogatva. Így lelhettem tévútra ilyen könnyen Szepes
Mária könyvében - hiszen végre a kezemben volt a recept, hogyan lehetnék az
életem teljes értékű mágusa, hogyan szerezhetek valódi önismeretet. Mert minden
szinten közérthető példabeszéd