Rejtő Jenő - A detektív, a cowboy és a légió, egy kávéházban
Mindenkiben él egy kép Rejtőről,
aki valaha olvasott tőle. Természetesen nem csoda, ha mindenkiben más kép.
Hiszen már életében legendák sora övezte. A könyvtöredékekkel, megfogalmazott
ívekkel kifizetett kávék legendája. A csavargásaié - hogy valóban megjárta
Észak-Afrikát is. Hogy egy időben a Lipóton lakott, s mikor egyszer elkártyázta
az időt és zárt kapu várta: dörömbölni kezdett rajta: engedjetek be! Ne
hagyjatok itt kint a bolondok között! A műgondról nem szólnak a legendák, arról
az alázatról, ahogy ezt a habkönnyű műfajt, a szórakoztatás korabeli legalját,
a filléres regényt művelte. Hiszen amit írt, azért élhet ma is, mert ezzel a
műgonddal és szeretettel formálta a humort, csiszolta a végsőkig, hogy tényleg
könnyű kézzel odavetett, habkönnyű poénnak látsszon. – Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?&nb