Tolsztoj - a háború, meg a béke
Lev Nyikolajevics Tolsztoj, az orosz realista próza mágusa - hogy rögvest egy paradoxonnal nyissak. Az előző mondat szerkezetére hajazó viszonyom van a szavaival, meg a gondolatokkal, amit mögéjük érzek, s most a nekem tán legkedvesebb nagyregény (gyűlölve szeretett nagy regény) kapcsán róla fogok elmélkedni itt, a szemetek láttára. Nincs is más választásom: nekem Tolsztoj a Háború és béke, nem az Anna Karenina, Ivan Iljics halála, vagy a Feltámadás. Írhattam volna, hogy leginkább, hiszen rokon mögöttesek kifejeződései a könyvei, mindenbe belefolyatta a nézeteit, makacs és olykor ellenszenves következetességgel; mégis, így fogalmazom, hogy érezhessétek azt az ellentmondást, amit én: egyrészt milyen édes, ahogy a „realizmus mestere” sulykolja a saját (látszólag szakrálistól fosztott) hiteit, s hogy alkalmanként mennyire gyökeresen máshogyan, más hangsúlyokkal, eszközökkel, módokon (mondjuk ki: más mi