Charles Lorre: A légió kísértete
Charles Lorre, Charley Long,
Kockás Pierre… azaz: Nagy Károly. Jóformán alig lehet róla tudni valamit – még
a születése évét is egy ifjúkori, „tizennyolcadik születésnapomra” datált verse
alapján következtette ki a hálátlan utókor. Ponyvát írt, hamisítatlan, harsány,
szellemes ponyvát, főleg légiós történeteket, azon az ösvényen járva, amelyen
Rejtő Jenő is. A pillanat örömét jelentette a könnyed, filléres regénnyel
magukat más életbe álmodni óhajtó sokaknak - nem sokra értékelt irodalmi
foglalkozás volt ez; mint devalválódó korokban mindig. A harmincas-negyvenes
évek nyomasztó hétköznapjaiból szöktek sokan a könyvein át - melyek
játékaikban, szófordulataikban, s a humor felépítésében is erősen emlékeztetnek
a P. Howard-i stílusra. De Rejtő Jenő finoman adagolt társadalomkritikája, s a
megvalósuló ponyva kettős beszédbe csomagolt, belülről magát kinevető,
kikacsintó, ironikus fel