Márai Sándor - Szindbád nem jött haza...
Harminc éve, hogy meghalt, hogy nem bírta a társtalanságot szívben és nyelvben. Mélyen megdöbbentő, hogy aki idősebb, mint harminc év, a kortársa volt - mintha Mikszáth Kálmánnal, vagy Móricz Zsigmonddal szívtál volna e bolygón egy levegőt. Hiszen óhatatlanul úgy tekintünk rá, mint klasszikusra. Valakire, aki tartásban azt hozta, amit a nagyok - ahogy nem engedte még a szavait se haza, amíg itt állomásoznak a megszálló csapatok. A polgár volt, aki nem jött haza... kíváncsi vagyok mit szólna a jelen delíriumaihoz... E szomorú évfordulón a szavaiból nyújtunk át egy csokrot..."Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tied." "Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.