J.R.R Tolkien - meg A hobbit
Volt egyszer egy földbe vájt luk, abban élt egy babó. Számomra így köszönt ez a sokak által ismert, bájosan mesei kezdőmondat, Tolkien A hobbitjának első mondata – és bár azóta sok víz lefolyt mesei és valóságos folyókon, valahol a fülemben azóta is így szól otthonosan. A nosztalgiákon túl is sokszor nyúlok inkább a Szobotka Tibor fordította, ütött kopott, könyvtári kötésű kis könyvhöz, mint szebb kivitelű társaihoz a gyűjteményből - a „nagy testvérhez” igazított legújabbon át a „csaknem-kritikai” kiadásig (amit csak lehetett, begyűjtetett velünk a rajongás). Egyszerűen ez ugrik a kezembe – talán mert ahol akarom, ott nyílik, és mert ebből csap meg leginkább a történetben lakás otthonossága.Erről, egyik képzeletbeli otthonomról mesélnék most, bő lére eresztve, a teljesség igénye nélkül. Bár szinte külön misét érne meg Tolkien bármelyik szövegével kapcsolatban a „teljesség igénye