Salinger Seymour-történetei - avagy az irodalmi gonoszjáték
Három történetről elmélkedem egyszerre – Seymour Glass történeteinek törött cserepeit söprögetem, amit Buddy Glass, az öccse szórt elém. Azaz amit az amerikai irodalom legalattomosabb rejtőzködője: egy J. D. Salinger (ál)nevű pasas pakolt össze, azzal a gonosz és cáfolhatatlan érzéssel fűszerezve a szöveget, mintha személyében megfeleltethető volna Buddy-val. Mintha erősen dokumentarista módon szőné az életét könyvvé, a gyermekáldásban bőséges Glass család tagjainak bőrébe bújva – és bőrükbe bújtatva a szeretteit is. Mintha ő lenne Buddy – vagy ő a leginkább, hiszen Seymour is ő, vagy részben ő; és Zoey, a legkisebb fiú, egy másik ide csatlakozó műben, amiről most és itt nem esik több szó. És Persze ő Boo Boo, vagy Franny – a lánytestvérek is – avagy részben ő és részben például Claire, a valóságos második feleség…Ez a legszövevényesebb irodalmi gonoszjáték, amit ismerek. Több – olykor megl