Esterházy Péter Harmóniája - meg a hiány
Van úgy, hogy évekig szemezek egy
könyvvel, amit előrelátóan elhelyezek a könyvespolcaink egy jól látható
pontján. Különösen, ha tudom, elolvasása legalább annyira munka lesz, mint
élvezet. Aztán vagy eljön a könyv napja, vagy nem. Esterházy Harmonia Caelestis-e
is így várta ki a maga idejét. Merthogy bosszantóan szeretni való könyv!
Ritkán jutok el odáig, hogy félretegyek valamit – ha kinyitom az elején, akkor
az számomra általában egyfajta szerződéssel felérő vállalás, végigszenvedem, ha
kell. És az elején szenvedtem ezzel a könyvvel. Két könyvre bontott kötetének
első fele: a Számozott mondatok az
Esterházy család életéből nekem a posztmodern regényforma állatorvosi
lovaként tartalmazza mindazt, amiért olykor nem szívesen vágok neki a szöveg
közös megalkotásának az íróval karöltve.Először is a rafináltan egymásutánba öntött mondatok rendje egyszerre esetleges és kitalált, eg