Ellentmondások és tengerillat - Dékány András
Valóban járt Fiumében, az egykori Tengerészeti Akadémia utolsó évének valóban volt elsőéves hallgatója. Megérinthette a varázsa valóban; talán ezért varázsol el, minden túlzása és egyszerűsítése ellenére is. Én hiszek a fantáziában – hogy élményből hallatlanul összetett utakon bokrosodhat világot felismertető szöveg; de például Dékány Andrásnál pontosan érzem, hogy az (akár átfogalmazott-átértékelt) élmény mennyivel erősebben süthet a szövegből, mint a köré gondozott fikció. Azon aztán lehetne vitatkozni, hogy ez az írói tehetség korlátja-e, vagy alapjában így van; hogy az (akár elhazudott) élmény erősebb szövetet sző, mint a képzelet…Az élmény íze.. az élményé, amit épp akkor mosott el végképp az idő. Hiszen nagyjából az Első Világháborúval, a monarchia végével egy időben köszöntek el a tengerekről a hatalmas vitorlák. Akkoriban már csak elvétve járták a vizeket kereskedelmi vitorláso