József Attila: Ülni, állni, ölni, halni - avagy a cselekedhető
Ülni, állni, ölni, halniEzt a széket odább tolni,vonat elé leguggolni,óvatosan hegyre mászni,zsákomat a völgybe rázni,vén pókomnak méhet adni,öregasszonyt cirógatni,jóízű bablevest enni,sár van, lábujjhegyen menni,kalapom a sínre tenni,a tavat csak megkerülni,fenekén ruhástul ülni,csengő habok közt pirulni,napraforgók közt virulni -vagy csak szépet sóhajtani,csak egy legyet elhajtani,poros könyvem letörülni, -tükröm közepébe köpni,elleneimmel békülni,hosszú késsel mind megölni,vizsgálni, a vér hogy csordul,nézni, hogy egy kislány fordul -vagy csak így megülni veszteg -fölgyujtani Budapestet,morzsámra madarat várni,rossz kenyerem földhöz vágni,jó szeretőm megríkatni,kicsi hugát ölbe kapnis ha világ a számadásom,úgy itt hagyni, sose lásson - -ó köttető, oldoztató,most e verset megirató,nevettető, zokogtató,életem, te választató! (Nehéz megszakítani ezt a verset, hogy közbefűzhessem a magamét, nehéz fe