Könyv – Michael Crichton: Félelemben – Aquila Könyvkiadó 2005
+ 99 pont
Félelemben
Michael Crichton
Aquila Könyvkiadó, 2005
Kötés: kemény kötés (papír védőborítóval) , 510 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: középtájt kb 100 oldal lapéleit enyhén nedvesség érte, tiszta belső, megkímélt könyvtest
Kategória: Krimi
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Michael Crichtonnak nem szokása elaprózni a tehetségét - elég, ha csak a Jurassic Park vagy a Vészhelyzet sikerére gondolunk. Ezúttal azonban még magasabbra tette a mércét. A Félelemben című regényben önmagunkkal próbál szembeállítani minket. Félelmeink forrását keresi, ugyanúgy, mint a könyv egyik főszereplője, a professzorból lett titkos ügynök. Párizsban egy fizikus meghal, miután bemutatott egy kísérletet egy gyönyörű, de rejtélyes nőnek. Malajziában egy rejtélyes vásárló tiltott kavitációs technológiát vásárol. Vancouverben valakik tengeralattjárót bérelnek, hogy Új-Guinea vizeit kutassák vele. Az ELF ökoterroristái ötszáz darab leselejtezett orosz rakétára teszik rá a kezüket. Látszólag egymástól független események, de egy tokiói adatbányászcég elemzői szerint nagyon is sok közük van egymáshoz. Valami készül... "- Gyűlölöm a globális felmelegedést - kiáltotta. - Jobban gyűlölöm bárminél! Kész katasztrófa! - Ez van - felelte higgadtan Henley. Évek óta ezzel foglalkozik mindenki. Nekünk is ezt kell tennünk, akár tetszik, akár nem. - De nem működik, hogy a bánat egye meg! - sopánkodott Drake. - Egy fia centet sem lehet kicsikarni vele az emberekből, főként télen nem. Valahányszor havazni kezd, az emberek teljesen megfeledkeznek a globális felmelegedésről. Vagy arra jutnak, hogy egy kis felmelegedés végül is jól jönne. Caplatnak a nagy hóban, és remélik, hogy kapnak egy kis globális felmelegedést. Ez nem olyan, mint a környezetszennyezés, John. A környezetszennyezés működött. Még mindig működik. A frászt hozza az emberekre. Csak annyit kell mondani nekik, hogy rákot kapnak tőle, és már dől is a pénz. De ki ijed meg egy kis felmelegedéstől? Főleg ha csak száz év múlva fog bekövetkezni! - Azért fel lehet tupírozni - mondta Henley. - Már kifogytunk az ötletekből, John. Mindent megpróbáltunk, amit csak lehet. Fajkihalások... mindenki szarik rá. A legtöbb faj a rovarok közül fog kihalni. Ki fog pénzt adni azért, hogy rovarokat mentsünk meg? Egzotikus fertőző betegségek... senkit sem érdekel. Nem következtek be... Tengerszint-emelkedés... A Vanutu-per kész katasztrófa. Mindenki arra fog következtetni belőle, hogy a tengerszint sehol sem emelkedik... - Igen - bólogatott türelmesen Henley. - Ez mind igaz. - Áruld hát el nekem, hogy az istennyilába aknázzam ki a globális felmelegedést? - siránkozott Drake. - Ha valaki, te nagyon jól tudod, mit kell megtennem, hogy fenn tudjam tartani ezt a szervezetet. Minden egyes évben negyvenkétmillió dollárt kell összekaparnom... Kell valami, valami nagyon ütős, amivel rá tudom venni az embereket, hogy adakozzanak!"
Michael Crichtonnak nem szokása elaprózni a tehetségét - elég, ha csak a Jurassic Park vagy a Vészhelyzet sikerére gondolunk. Ezúttal azonban még magasabbra tette a mércét. A Félelemben című regényben önmagunkkal próbál szembeállítani minket. Félelmeink forrását keresi, ugyanúgy, mint a könyv egyik főszereplője, a professzorból lett titkos ügynök. Párizsban egy fizikus meghal, miután bemutatott egy kísérletet egy gyönyörű, de rejtélyes nőnek. Malajziában egy rejtélyes vásárló tiltott kavitációs technológiát vásárol. Vancouverben valakik tengeralattjárót bérelnek, hogy Új-Guinea vizeit kutassák vele. Az ELF ökoterroristái ötszáz darab leselejtezett orosz rakétára teszik rá a kezüket. Látszólag egymástól független események, de egy tokiói adatbányászcég elemzői szerint nagyon is sok közük van egymáshoz. Valami készül... "- Gyűlölöm a globális felmelegedést - kiáltotta. - Jobban gyűlölöm bárminél! Kész katasztrófa! - Ez van - felelte higgadtan Henley. Évek óta ezzel foglalkozik mindenki. Nekünk is ezt kell tennünk, akár tetszik, akár nem. - De nem működik, hogy a bánat egye meg! - sopánkodott Drake. - Egy fia centet sem lehet kicsikarni vele az emberekből, főként télen nem. Valahányszor havazni kezd, az emberek teljesen megfeledkeznek a globális felmelegedésről. Vagy arra jutnak, hogy egy kis felmelegedés végül is jól jönne. Caplatnak a nagy hóban, és remélik, hogy kapnak egy kis globális felmelegedést. Ez nem olyan, mint a környezetszennyezés, John. A környezetszennyezés működött. Még mindig működik. A frászt hozza az emberekre. Csak annyit kell mondani nekik, hogy rákot kapnak tőle, és már dől is a pénz. De ki ijed meg egy kis felmelegedéstől? Főleg ha csak száz év múlva fog bekövetkezni! - Azért fel lehet tupírozni - mondta Henley. - Már kifogytunk az ötletekből, John. Mindent megpróbáltunk, amit csak lehet. Fajkihalások... mindenki szarik rá. A legtöbb faj a rovarok közül fog kihalni. Ki fog pénzt adni azért, hogy rovarokat mentsünk meg? Egzotikus fertőző betegségek... senkit sem érdekel. Nem következtek be... Tengerszint-emelkedés... A Vanutu-per kész katasztrófa. Mindenki arra fog következtetni belőle, hogy a tengerszint sehol sem emelkedik... - Igen - bólogatott türelmesen Henley. - Ez mind igaz. - Áruld hát el nekem, hogy az istennyilába aknázzam ki a globális felmelegedést? - siránkozott Drake. - Ha valaki, te nagyon jól tudod, mit kell megtennem, hogy fenn tudjam tartani ezt a szervezetet. Minden egyes évben negyvenkétmillió dollárt kell összekaparnom... Kell valami, valami nagyon ütős, amivel rá tudom venni az embereket, hogy adakozzanak!"
