Fülszöveg "A mi modern romantikus felfogásunk – írja Babits Mihály az ódaköltő Horatiusról – a lírát csak túlzottban, a vadban, az ősiben, a korlátlanban szereti keresni. Mindez Horatius egész lelkiségével a legtökéletesebb ellentét. S mégis, Horatius minden ízében lírikus, egyike a legnagyobbaknak. Könyve egy emberi attitűd hiánytalan lírai monumentuma. Költők vannak talán gazdagabbak, szárnyalóbbak. De könyv, verses kötet nincs tökéletesebb.A legnagyobb metrikusok egyike ő. Minden sorát külön kell nyelvünkre venni és ízlelgetni, mint a „nagy borok” minden cseppjét.Ez a nyelv és vers mindenre képes: acélos és férfias zengésekre éppúgy, mint érzéki, lágy, élveteg hangokra."A szatírák közvetlen hangú költőjéről így ír: "Kifigurázza a parvenüt, a parazitát, a pazarló örököst, az elpuhult s dologtalan városi életet; de kifigurázza az erényt pózoló filozófusokat és erkölcscsőszöket is. A világról az a véleménye, hogy mindenki bolond egy kicsit.Ő gyalogjáró, szellemes, modern típusú és urbánus poéta az emelkedettség legcsekélyebb igénye vagy póza nélkül. Az olvasóval szinte azonnal bizalmas viszonyba lép." És a levelekről: „Egyetlen könyvét sem olvasom ma nagyobb élvezettel.”Néhány éve látott napvilágot a Lyra Mundi sorozatunkban Horatius ódáinak könyve a magyar fordítók több nemzedékének tolmácsolásban. Összes műveinek lefordítására most Bede Anna vállalkozott. Ismertető: "Belelapozás".