Könyv – Benczédi László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685) – Akadémiai Kiadó 1980
+ 199 pont
Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685)
Benczédi László
Akadémiai Kiadó, 1980
Kötés: papír / puha kötés , 180 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Újkor
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Benczédi László tanulmánya a Magyarország története c. szintézis számára készült politikai történeti fejezetből önállósult külön kiadvánnyá – s egyben olyan összefoglalássá, amely a címében feltüntetett időhatárok között mind szövegében, mind jegyzetanyagában mélyebbre ás, mint azt a századokat átfogó szintézis műfaja lehetővé tenné. A cél a kor politikai felépítményében uralkodó legfőbb állami-kormányzati formációk, a rendiség, az abszolutizmus és a centralizáció konkrét megjelenési formáinak, illetve ezek egymáshoz való – nemegyszer antagonisztikus – kapcsolatainak bemutatása. Az áttekintett időszak, a XVII. század végi magyar politikai történet jelentőségét a tanulmány abban összegzi, hogy a török befejező két évtizedének „zsákutca” jellege ellenére ez a kor követendő utat, használható modellt formált ki a Rákóczi-szabadságharc számára – majd változott körülmények között a XVIII. századi Habsburg-uralkodók részére is –, amikor a központosító rendi monarchia felépítésében jelölte ki a tennivalók s az előrelépés reális irányát.
Benczédi László tanulmánya a Magyarország története c. szintézis számára készült politikai történeti fejezetből önállósult külön kiadvánnyá – s egyben olyan összefoglalássá, amely a címében feltüntetett időhatárok között mind szövegében, mind jegyzetanyagában mélyebbre ás, mint azt a századokat átfogó szintézis műfaja lehetővé tenné. A cél a kor politikai felépítményében uralkodó legfőbb állami-kormányzati formációk, a rendiség, az abszolutizmus és a centralizáció konkrét megjelenési formáinak, illetve ezek egymáshoz való – nemegyszer antagonisztikus – kapcsolatainak bemutatása. Az áttekintett időszak, a XVII. század végi magyar politikai történet jelentőségét a tanulmány abban összegzi, hogy a török befejező két évtizedének „zsákutca” jellege ellenére ez a kor követendő utat, használható modellt formált ki a Rákóczi-szabadságharc számára – majd változott körülmények között a XVIII. századi Habsburg-uralkodók részére is –, amikor a központosító rendi monarchia felépítésében jelölte ki a tennivalók s az előrelépés reális irányát.
