Fülszöveg Hermann Imre (1889-1984) a magyarországi pszichoanalízis vezető egyénisége, egyik legtermékenyebb szerzője volt. A pszichoanalízis mint módszer, valamint Az ember ősi ösztönei című munkái nemrégiben jelentek meg újra. Franciaországban és más nyugati országokban Hermann-reneszánsz tanui lehetünk, sorra jelennek meg könyvei. Az antiszemitizmusról szóló írása 1945-ben jelent meg a Bibliotheca-kiadónál. Könyvének a magyarországi Holocaust adott szomorú aktualitást, de az alapkoncepció már korábban készen volt. A mű sajátos hermanni nézőpontból, az ún. „megkapaszkodás elmélet” felől tárgyalja a zsidógyűlölet okait. A szemléletmódból fakadó némi egyoldalúsággal ugyan, de gazdag társadalomlélektani, történelmi és kultúrtörténeti anyag felhasználásával közelít tárgyához. Hermann munkája igen érdekes történelmi kuriózum, és emellett – Bibó István munkájától eltekintve – alighanem az egyetlen korabeli hazai antiszemitizmus-értelmezés. A pszichológus-szakembereken kívül minden olyan ember érdeklődésére számot tarthat, akit foglalkoztatnak a magyarországi antiszemitizmus történelmi, társadalmi és lélektani okai.