Könyv – Jurij Trifonov: A másik élet (rare) – Európa Könyvkiadó 1984
+ 30 pont
A másik élet (rare)
Jurij Trifonov
Európa Könyvkiadó, 1984
Kötés: vászon (papír védőborítóval) , 221 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Egyéb
Fülszöveg
„Zika fiatal és egészséges, hosszú kezű és hosszú lábú, dús csípőjű nő volt. A földszinten lakó szobrászok minduntalan megkérték, hogy álljon modellt a tematikus szobrokhoz: mindenféle diszkoszvetőnőköz meg kolhozparasztllányokhoz, vállukon kosárral, akik a bőséget voltak hivatva megtestesíteni. Zika testi vonzereje megijesztette Olga Vasziljevnát: azt hitte, hogy éppen ez a típus vonzza, és az elfeledett Brünhildére emlékezteti Szerjozsát. Zikának egészen mindennapi, kerek, üde arca volt, mindig mosolygott, és feje körül repkedtek szőke fürtjei. Primitív pofi. A gyermekkönyvkiadónál dolgozott mint könyvillusztrátor, és roppant tehetségtelenül, akvarelleket másolt. Vaszin pedig csúnya volt, vézna és öreg – legalábbis Olga Vasziljevnának úgy rémlett akkor, hogy öreg – negyven-valahány éves lehetett, kétszer annyi, mint Zika. Barátsággal, kölcsönös meghívásokkal, közös teázásokkal, ivászatokkal kezdődött, közben szólt a magnó; akkoriban jött divatba ez a fajta szórakozás. Vaszin vett egy ormótlan és istentelenül nehéz Dnyeper magnetofont, és mindenkit fölvett, énekeltetett, beszéltetett, szavaltatott, s a fölvett marhaságokat nyomban lelkesen visszajátszották.”
„Zika fiatal és egészséges, hosszú kezű és hosszú lábú, dús csípőjű nő volt. A földszinten lakó szobrászok minduntalan megkérték, hogy álljon modellt a tematikus szobrokhoz: mindenféle diszkoszvetőnőköz meg kolhozparasztllányokhoz, vállukon kosárral, akik a bőséget voltak hivatva megtestesíteni. Zika testi vonzereje megijesztette Olga Vasziljevnát: azt hitte, hogy éppen ez a típus vonzza, és az elfeledett Brünhildére emlékezteti Szerjozsát. Zikának egészen mindennapi, kerek, üde arca volt, mindig mosolygott, és feje körül repkedtek szőke fürtjei. Primitív pofi. A gyermekkönyvkiadónál dolgozott mint könyvillusztrátor, és roppant tehetségtelenül, akvarelleket másolt. Vaszin pedig csúnya volt, vézna és öreg – legalábbis Olga Vasziljevnának úgy rémlett akkor, hogy öreg – negyven-valahány éves lehetett, kétszer annyi, mint Zika. Barátsággal, kölcsönös meghívásokkal, közös teázásokkal, ivászatokkal kezdődött, közben szólt a magnó; akkoriban jött divatba ez a fajta szórakozás. Vaszin vett egy ormótlan és istentelenül nehéz Dnyeper magnetofont, és mindenkit fölvett, énekeltetett, beszéltetett, szavaltatott, s a fölvett marhaságokat nyomban lelkesen visszajátszották.”
