Könyv – Thor Heyerdahl: Fatu Hiva (Világjárók) – Gondolat Kiadó 1976
+ 59 pont
Fatu Hiva (Világjárók)
Thor Heyerdahl
Gondolat Kiadó, 1976
Kötés: kemény kötés , 286 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Egyéb
Fülszöveg
„Vissza a természethez? Búcsú a civilizációtól? Egy dolog álmodni róla, és más dolog megvalósítani. Én megpróbáltam. Megpróbáltam visszatérni a természethez. Földhöz vágtam az órámat, és torzonborz szakállat meg hajat növesztettem. Pálmafákra másztam élelemért. Elvágtam az összes kötelet, amely a modern világhoz fűzött.” A 22 éves Heyerdahl 1935–1936-ban ifjú feleségével együtt egy évet töltött a kelet-polinéziai Marquises-szigetcsoport legdélibb szigetén, Fatu Hiván. Az útnak kettős célja volt: Heyerdahl egyrészt arra a kérdésre keresett választ, hogyan keletkezett a sziget faunája, másrészt mint ifjú romantikus, természetközelben kívánt élni, csak azokra a forrásokra támaszkodva, amelyek a természet nyújt. Saját bőrén akarta kipróbálni, van-e a modern civilizációból a természethez visszavezető út. Heyerdahl leírja azt a sok izgalmas kalandot, melyben a szigeten, az őserdőben, az emberevők völgyében részük volt, valamint elmélkedéseit a „vissza a természethez” értelméről. Az élmények leírását szerencsésen vegyíti elvontabb, de közérthető néprajzi fejtegetéseivel. A nagy vállalkozás, a nagy kaland végül a civilizációhoz vezető út szükségességét is bebizonyítja. "Amikor leültünk a mentőcsónak evezőpadjára, és polinéz barátaink kieveztek velünk a lehorganyzott szkúnerhez, dohos bőröndömben keresgéltem a visszaútra szóló hajójegyet. -Liv – mondtam –, nem válthatunk jegyet a Paradicsomba."
„Vissza a természethez? Búcsú a civilizációtól? Egy dolog álmodni róla, és más dolog megvalósítani. Én megpróbáltam. Megpróbáltam visszatérni a természethez. Földhöz vágtam az órámat, és torzonborz szakállat meg hajat növesztettem. Pálmafákra másztam élelemért. Elvágtam az összes kötelet, amely a modern világhoz fűzött.” A 22 éves Heyerdahl 1935–1936-ban ifjú feleségével együtt egy évet töltött a kelet-polinéziai Marquises-szigetcsoport legdélibb szigetén, Fatu Hiván. Az útnak kettős célja volt: Heyerdahl egyrészt arra a kérdésre keresett választ, hogyan keletkezett a sziget faunája, másrészt mint ifjú romantikus, természetközelben kívánt élni, csak azokra a forrásokra támaszkodva, amelyek a természet nyújt. Saját bőrén akarta kipróbálni, van-e a modern civilizációból a természethez visszavezető út. Heyerdahl leírja azt a sok izgalmas kalandot, melyben a szigeten, az őserdőben, az emberevők völgyében részük volt, valamint elmélkedéseit a „vissza a természethez” értelméről. Az élmények leírását szerencsésen vegyíti elvontabb, de közérthető néprajzi fejtegetéseivel. A nagy vállalkozás, a nagy kaland végül a civilizációhoz vezető út szükségességét is bebizonyítja. "Amikor leültünk a mentőcsónak evezőpadjára, és polinéz barátaink kieveztek velünk a lehorganyzott szkúnerhez, dohos bőröndömben keresgéltem a visszaútra szóló hajójegyet. -Liv – mondtam –, nem válthatunk jegyet a Paradicsomba."
