Könyv – Litván György-Varga F. János: Jászi Oszkár publicisztikája – Magvető Könyvkiadó 1982
+ 199 pont
Jászi Oszkár publicisztikája
Litván György-Varga F. János
Magvető Könyvkiadó, 1982
Kötés: vászon (papír védőborítóval) , 590 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Politika
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Megrázó személyes dokumentumot s érdekes, máig ható politikai publicisztikát tart a kezében az olvasó. e válogatás először gyűjti egybe Jászi Oszkár cikkeinek és tanulmányainak fontosabb darabjait. A figyelmes olvasó talán azt hiheti - a századelő mai "divatja" s a szociológia újrafölfedezése nyomán nem is egészen indokolatlanul -, hogy már szinte mindent tud Jásziról s radikális társairól; gyűlhelyükről, a Huszadik század c. folyóiratról; nagy politikai pillanatukról, 1918 októberéről. Pedig ez nem így van. A mai kép - válogatásunk is mutatja - még igen egyoldalú. Azt a látszatot kelti, mintha 1918 bukása után a radikális demokratáknak már nem lett volna mondanivalója, mintha az új helyzetben végképp eljárt volna felettük az idő. E kötet írásai bizonyítják, hogy Jásziéknak nem 1918 volt az utolsó szava. Pedig legtöbbjük 1919-től tragikus helyzetben, emigrációból figyelte az új Európát s az átalakuló Magyarországot. Az emigráns Jászi gondolatai a polgári demokráciához való hűséget képviselik, s ugyanakkor igazi szellemi rugalmasságot mutatnak. Mert új felismerései nem jelentenek szakítást a régi eszmékkel: nemzeti és demokratikus kérdések összekapcsolásával. Ellenkezőleg, azok szerves folytatásai.
Megrázó személyes dokumentumot s érdekes, máig ható politikai publicisztikát tart a kezében az olvasó. e válogatás először gyűjti egybe Jászi Oszkár cikkeinek és tanulmányainak fontosabb darabjait. A figyelmes olvasó talán azt hiheti - a századelő mai "divatja" s a szociológia újrafölfedezése nyomán nem is egészen indokolatlanul -, hogy már szinte mindent tud Jásziról s radikális társairól; gyűlhelyükről, a Huszadik század c. folyóiratról; nagy politikai pillanatukról, 1918 októberéről. Pedig ez nem így van. A mai kép - válogatásunk is mutatja - még igen egyoldalú. Azt a látszatot kelti, mintha 1918 bukása után a radikális demokratáknak már nem lett volna mondanivalója, mintha az új helyzetben végképp eljárt volna felettük az idő. E kötet írásai bizonyítják, hogy Jásziéknak nem 1918 volt az utolsó szava. Pedig legtöbbjük 1919-től tragikus helyzetben, emigrációból figyelte az új Európát s az átalakuló Magyarországot. Az emigráns Jászi gondolatai a polgári demokráciához való hűséget képviselik, s ugyanakkor igazi szellemi rugalmasságot mutatnak. Mert új felismerései nem jelentenek szakítást a régi eszmékkel: nemzeti és demokratikus kérdések összekapcsolásával. Ellenkezőleg, azok szerves folytatásai.
