Könyv – Fodor Péter; L. Varga Péter: Az eltűnés könyvei - Bret Easton Ellis – Prae Kiadó 2012
+ 1499 pont
Az eltűnés könyvei - Bret Easton Ellis
Fodor Péter; L. Varga Péter
Prae Kiadó, 2012
Kötés: papír / puha kötés , 264 oldal
Minőség: hibátlan, olvasatlan példány
Kategória: Tanulmányok, műelemzések
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
"Itt eltűnhetsz" - olvashatjuk Bret Easton Ellis 1985-ben megjelent, Nullánál is kevesebb című regényében annak a hatalmas reklámplakátnak a feliratát, amely végigkíséri a főszereplő elbeszélésének mindennapjait, s mintegy életének szimbólumává válik. Clay világában - csakúgy, mint Ellis későbbi, hírneves művei esetében - e szavak különös jelentőségre tesznek szert, hiszen nem csupán az emberi kapcsolatok kiüresedését, elsekélyesedését vagy fölszámolódását jelzik, hanem a kommunikációra való képtelenséget, a közvetlenség megszűnését is. Közelebbről szemügyre véve a regényeket mind baljósabb módon, de föltartóztathatatlan tapasztalatként érzékelhető, hogy ami az önértés és a személyközi viszonyok helyébe lép, az nem más, mint a médiumok formálta világ, a közvetítettség, a kép és a film technológiája, a népszerű kultúra mindent elárasztó és felforgató jelenléte. A szereplők és megszólalók - különösen az Amerikai Psychóban és a Glamorámában - alávetik magukat e hatalomnak, kibogozhatatlanul beleszövődve így a médiumok hálózatába, és mi, olvasók döbbenten tapasztaljuk, hogy az emberhez, az emberihez való hozzáférés mind lehetetlenebbnek bizonyul, s arról sem könnyű döntenünk, miként ítéljük meg Ellis kegyetlennek érzékelt világát. Könyvünkben arra teszünk kísérletet, hogy föltárjuk az eltűnés különböző poétikai jegyeit, és szóra bírjuk a műveket. Ahogyan az életmű 2010-ben megjelent darabja, a Királyi hálószobák egyfajta jelölt visszatérés a kezdetekhez, mely okot adhat a számvetésre, úgy elemzéseinkben igyekszünk megmutatni a szövegek közötti kapcsolódásokat, átjárásokat és útvesztőket, érzékeltetve, hogy az eltűnés alakzata felfogható az olvasás allegóriájaként is. De miképp a felnőtt Clay múltja eltűnik a hollywoodi temető sírjai közt Ellis eddigi utolsó regényében, hogy annak nyomait a jelen közvetítettségében keressük, az életmű sem lezárt, s fokozottan rászorul az értelmező odafordulásra. Ennek mikéntje azonban nem szavatolja, hogy e markáns szöveguniverzumból megnyugtató módon meglelhető volna a KIJÁRAT.
"Itt eltűnhetsz" - olvashatjuk Bret Easton Ellis 1985-ben megjelent, Nullánál is kevesebb című regényében annak a hatalmas reklámplakátnak a feliratát, amely végigkíséri a főszereplő elbeszélésének mindennapjait, s mintegy életének szimbólumává válik. Clay világában - csakúgy, mint Ellis későbbi, hírneves művei esetében - e szavak különös jelentőségre tesznek szert, hiszen nem csupán az emberi kapcsolatok kiüresedését, elsekélyesedését vagy fölszámolódását jelzik, hanem a kommunikációra való képtelenséget, a közvetlenség megszűnését is. Közelebbről szemügyre véve a regényeket mind baljósabb módon, de föltartóztathatatlan tapasztalatként érzékelhető, hogy ami az önértés és a személyközi viszonyok helyébe lép, az nem más, mint a médiumok formálta világ, a közvetítettség, a kép és a film technológiája, a népszerű kultúra mindent elárasztó és felforgató jelenléte. A szereplők és megszólalók - különösen az Amerikai Psychóban és a Glamorámában - alávetik magukat e hatalomnak, kibogozhatatlanul beleszövődve így a médiumok hálózatába, és mi, olvasók döbbenten tapasztaljuk, hogy az emberhez, az emberihez való hozzáférés mind lehetetlenebbnek bizonyul, s arról sem könnyű döntenünk, miként ítéljük meg Ellis kegyetlennek érzékelt világát. Könyvünkben arra teszünk kísérletet, hogy föltárjuk az eltűnés különböző poétikai jegyeit, és szóra bírjuk a műveket. Ahogyan az életmű 2010-ben megjelent darabja, a Királyi hálószobák egyfajta jelölt visszatérés a kezdetekhez, mely okot adhat a számvetésre, úgy elemzéseinkben igyekszünk megmutatni a szövegek közötti kapcsolódásokat, átjárásokat és útvesztőket, érzékeltetve, hogy az eltűnés alakzata felfogható az olvasás allegóriájaként is. De miképp a felnőtt Clay múltja eltűnik a hollywoodi temető sírjai közt Ellis eddigi utolsó regényében, hogy annak nyomait a jelen közvetítettségében keressük, az életmű sem lezárt, s fokozottan rászorul az értelmező odafordulásra. Ennek mikéntje azonban nem szavatolja, hogy e markáns szöveguniverzumból megnyugtató módon meglelhető volna a KIJÁRAT.
