Könyv – Pesty László; Turányi József: A Klicsko fiúk – Magánkiadás 2003
+ 110 pont
A Klicsko fiúk
Pesty László; Turányi József
Magánkiadás, 2003
Kötés: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT , 256 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Kategória: Küzdősportok, harcművészet
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Hosszú előkészületek és tengernyi munka árán, végre elkészült és megjelent az a könyv, mely bizton állíthatom, hiánypótló műnek számít a magyar Olvasók körében. A kiváló szerzőpáros munkája a Klicsko-fivérek ökölvívói pályafutásának állomásait dolgozza fel, egészen 2003 novemberéig. Vitalij Klicsko és Ed "Hammer" Mahone oberhauseni találkozójának volt egy érdekes "családi" vonatkozása is: 1999 márciusában Ed Mahon Las Vegasban TKO-val győzte le azt a Steve Panellt, akivel egy fél évvel azelőtt Vlagyimir Klicsko mérkőzött mellesleg szintén Oberhausenben. Az a meccs úgy indult, hogy Vlagyimir elnézett egy ütést és a padlóra került, de még az első menet vége előtt már ő fektette el ellenfelét. A második menet elején aztán Vlagyimir kiütötte Steve "Storm" Penellt. Steve aztán Vlagyimir és Mahon után még Francois Bothától is kapott egy hasonló zakót, és abbahagyta az aktív pályafutását. Legalábbis 2000 januárja óta nincs jegyzett meccse. Vitalij Klicsko első világbajnoki címvédése kapcsán megjegyzendő még, hogy az ilyen tétmeccseken a kihívók bizonyos tekintetben előnyben vannak. Azzal mindenféleképpen, hogy nincs sok vesztenivalójuk, miközben életük egyik nagy lehetősége előtt állnak. Kikapni a legjobbtól nem nagy blamázs. Hisz a nehézsúlyban, ahol gyakran egy kósza ütés okoz nagy meglepetéseket, szerezhető zakó akár egy középszerű vagy harmatos versenyzőtől is. De ez már ciki. Vereség a bajnoktól hát Istenem, "most nem sikerült", "közel volt a sikerhez, érett a meglepetés, mégis a nagyobb tudás és rutin döntött" konstatálja megértéssel a szaksajtó az ilyen eredménytelen próbálkozásokat. Igaz, a profi bokszban minden fiaskó alaposan visszaveti a feltörekvő sportolót, de mégiscsak másként esik a latba, ha valaki nem tudja legyőzni az aktuális bajnokot. Kezdő szurkolóként nem nagyon értjük, honnan erednek a trónkövetelők tiszteletlenül magabiztos nyilatkozatai a bajnoki derbik előtt. Hát onnan, hogy a kihívó igazából csak nyerhet az ilyen meccsen. Már tisztes helytállás is erkölcsi elismerést hoz neki, miközben a bajnoknak kizárólag a győzelem az egyetlen elfogadható alternatíva. El lehet képzelni, mennyire más-más motivációval készül találkozójukra a két szembenálló fél. Nos, az ilyen vagy hasonló aggodalmak nem igazolódtak be Vitalij Klicsko és Ed Mahone oberhauseni mérkőzésén. Vagyis az elvárásokhoz képest nem okozott meglepetést ez a meccs sem. A harmadik menet első percének végén Vitalij padlóra küldte, majd mintegy negyven másodperc elteltével végképp kiüti Ed "Hammer" Mahone-t. A Hammer egyébként kalapácsot, pörölyt jelent, azonban most az Ironfist, a Vasököl erősebbnek, hatékonyabbnak bizonyult...
Hosszú előkészületek és tengernyi munka árán, végre elkészült és megjelent az a könyv, mely bizton állíthatom, hiánypótló műnek számít a magyar Olvasók körében. A kiváló szerzőpáros munkája a Klicsko-fivérek ökölvívói pályafutásának állomásait dolgozza fel, egészen 2003 novemberéig. Vitalij Klicsko és Ed "Hammer" Mahone oberhauseni találkozójának volt egy érdekes "családi" vonatkozása is: 1999 márciusában Ed Mahon Las Vegasban TKO-val győzte le azt a Steve Panellt, akivel egy fél évvel azelőtt Vlagyimir Klicsko mérkőzött mellesleg szintén Oberhausenben. Az a meccs úgy indult, hogy Vlagyimir elnézett egy ütést és a padlóra került, de még az első menet vége előtt már ő fektette el ellenfelét. A második menet elején aztán Vlagyimir kiütötte Steve "Storm" Penellt. Steve aztán Vlagyimir és Mahon után még Francois Bothától is kapott egy hasonló zakót, és abbahagyta az aktív pályafutását. Legalábbis 2000 januárja óta nincs jegyzett meccse. Vitalij Klicsko első világbajnoki címvédése kapcsán megjegyzendő még, hogy az ilyen tétmeccseken a kihívók bizonyos tekintetben előnyben vannak. Azzal mindenféleképpen, hogy nincs sok vesztenivalójuk, miközben életük egyik nagy lehetősége előtt állnak. Kikapni a legjobbtól nem nagy blamázs. Hisz a nehézsúlyban, ahol gyakran egy kósza ütés okoz nagy meglepetéseket, szerezhető zakó akár egy középszerű vagy harmatos versenyzőtől is. De ez már ciki. Vereség a bajnoktól hát Istenem, "most nem sikerült", "közel volt a sikerhez, érett a meglepetés, mégis a nagyobb tudás és rutin döntött" konstatálja megértéssel a szaksajtó az ilyen eredménytelen próbálkozásokat. Igaz, a profi bokszban minden fiaskó alaposan visszaveti a feltörekvő sportolót, de mégiscsak másként esik a latba, ha valaki nem tudja legyőzni az aktuális bajnokot. Kezdő szurkolóként nem nagyon értjük, honnan erednek a trónkövetelők tiszteletlenül magabiztos nyilatkozatai a bajnoki derbik előtt. Hát onnan, hogy a kihívó igazából csak nyerhet az ilyen meccsen. Már tisztes helytállás is erkölcsi elismerést hoz neki, miközben a bajnoknak kizárólag a győzelem az egyetlen elfogadható alternatíva. El lehet képzelni, mennyire más-más motivációval készül találkozójukra a két szembenálló fél. Nos, az ilyen vagy hasonló aggodalmak nem igazolódtak be Vitalij Klicsko és Ed Mahone oberhauseni mérkőzésén. Vagyis az elvárásokhoz képest nem okozott meglepetést ez a meccs sem. A harmadik menet első percének végén Vitalij padlóra küldte, majd mintegy negyven másodperc elteltével végképp kiüti Ed "Hammer" Mahone-t. A Hammer egyébként kalapácsot, pörölyt jelent, azonban most az Ironfist, a Vasököl erősebbnek, hatékonyabbnak bizonyult...
