Könyv – Kurt Reider: A III. birodalom csodafegyverei – Vagabund Kiadó 2006
+ 99 pont
A III. birodalom csodafegyverei
Kurt Reider
Vagabund Kiadó, 2006
Kötés: papír / puha kötés , 207 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: erősen foltos lapélek
Kategória: II. világháború
Ez a termék külső partnernél van raktáron.
Fülszöveg
A második világháború éveiben a Harmadik Birodalom minden korábbinál nagyobb rombolóerőt képviselő fegyverek sokaságának fejlesztését finanszírozta, melyek eldönthették volna a háború kimenetelét. A különleges hadászati eszközök közt számos olyan akadt, amely a kor technikai szintjéhez mérten forradalminak számított: a megtorló fegyverek, az irányított levegő-felszín rakéták, a csupa szárnyszerkezetű lopakodó bombázógépek, az új generációs vadászgépek mind olyan fegyverek voltak, melyhez hasonlóak nem szerepeltek a szövetséges haderő gazdag haditechnikai eszköztárában. Akadtak köztük olyanok, amelyek harctéri alkalmazásra is kerültek, akadtak olyanok is, amelyek legfeljebb tervrajz formájában léteztek. A hivatalos történetírás évtizedeken át mereven elutasította a német atombomba létezésének lehetőségét is arra hivatkozva, hogy Adolf Hitler 1942 végén törölte a katonai célú nukleáris kutatásokat. A második világháború utáni évtizedekben előkerült tárgyi bizonyítékok, a titkosítás alól feloldott hivatalos dokumentumok azonban korántsem támasztják alá egyértelműen a fenti vélekedést, sőt szép számban akadnak köztük olyanok, melyek éppenséggel arra utalnak, hogy a német atomprogram nem torkollott csúfos kudarcba. Ma már tudjuk, hogy a Harmadik Birodalomban legalább négy kísérleti központban foglalkoztak az atomfegyverek kutatásával, és igazolást nyert az a feltételezés is, miszerint Németország rendelkezett sugárzóanyag előállításához szükséges atomreaktorral, amely lehetővé tette a radioaktív uránérc előállítását, és végső soron a náci atombomba előállítását…
A második világháború éveiben a Harmadik Birodalom minden korábbinál nagyobb rombolóerőt képviselő fegyverek sokaságának fejlesztését finanszírozta, melyek eldönthették volna a háború kimenetelét. A különleges hadászati eszközök közt számos olyan akadt, amely a kor technikai szintjéhez mérten forradalminak számított: a megtorló fegyverek, az irányított levegő-felszín rakéták, a csupa szárnyszerkezetű lopakodó bombázógépek, az új generációs vadászgépek mind olyan fegyverek voltak, melyhez hasonlóak nem szerepeltek a szövetséges haderő gazdag haditechnikai eszköztárában. Akadtak köztük olyanok, amelyek harctéri alkalmazásra is kerültek, akadtak olyanok is, amelyek legfeljebb tervrajz formájában léteztek. A hivatalos történetírás évtizedeken át mereven elutasította a német atombomba létezésének lehetőségét is arra hivatkozva, hogy Adolf Hitler 1942 végén törölte a katonai célú nukleáris kutatásokat. A második világháború utáni évtizedekben előkerült tárgyi bizonyítékok, a titkosítás alól feloldott hivatalos dokumentumok azonban korántsem támasztják alá egyértelműen a fenti vélekedést, sőt szép számban akadnak köztük olyanok, melyek éppenséggel arra utalnak, hogy a német atomprogram nem torkollott csúfos kudarcba. Ma már tudjuk, hogy a Harmadik Birodalomban legalább négy kísérleti központban foglalkoztak az atomfegyverek kutatásával, és igazolást nyert az a feltételezés is, miszerint Németország rendelkezett sugárzóanyag előállításához szükséges atomreaktorral, amely lehetővé tette a radioaktív uránérc előállítását, és végső soron a náci atombomba előállítását…
