Könyv – Petelei István: A fülemüle - Novellák – Singer és Wolfner 1943
+ 289 pont
A fülemüle - Novellák
Petelei István
Singer és Wolfner, 1943
Kötés: karton , 231 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: foltos, kopott borító; szakadt gerinc
Kategória: 20. század
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
A kötetben először 1886-ban megjelent kisregénynek is tekinthető elbeszélés, A fülemüle, valamint a vele együtt szereplő novellák komor, reménytelen képet festenek egy világ természetes folyásától elmaradt, embertelenségekkel teljes kisvárosi világról. A naturalista jegyeket mutató, "dokumentarista" szemléletmódú Petelei-próza emberábrázolásában éri el csúcsát – legtöbb novellája abba a típusba tartozik, melyet sorsballadának, sorstragédiának nevezhetünk. Arany balladáinak légköre több kispróza-írót is megihletett; Petelei sajátossága, ahogyan az írásokat átható "szociális szemlélet" a novellát balladává színezi. Műveiben igazi típusokat teremt: zavart lelkű hősei között a csalódottak, eltévelyedetteken kívül az őrület határán egyensúlyozó, illetve az észvilágnak már hátat fordított, végleg megtébolyodottakról olvashatunk. Petelei nem közvetlenül bírálja a társadalmat, hanem a társadalom tényei közt elnyomorodott lelkeket mutatja meg rendkívüli pszichológiai tudással. Lelkesedik Mikszáthért, de nem ismeri Mikszáth írásainak csúfolódó, könnyed derűjét. A naturalizmushoz köthető biológiai determinizmusa pedig Zola legközelebbi rokonává teszi.
A kötetben először 1886-ban megjelent kisregénynek is tekinthető elbeszélés, A fülemüle, valamint a vele együtt szereplő novellák komor, reménytelen képet festenek egy világ természetes folyásától elmaradt, embertelenségekkel teljes kisvárosi világról. A naturalista jegyeket mutató, "dokumentarista" szemléletmódú Petelei-próza emberábrázolásában éri el csúcsát – legtöbb novellája abba a típusba tartozik, melyet sorsballadának, sorstragédiának nevezhetünk. Arany balladáinak légköre több kispróza-írót is megihletett; Petelei sajátossága, ahogyan az írásokat átható "szociális szemlélet" a novellát balladává színezi. Műveiben igazi típusokat teremt: zavart lelkű hősei között a csalódottak, eltévelyedetteken kívül az őrület határán egyensúlyozó, illetve az észvilágnak már hátat fordított, végleg megtébolyodottakról olvashatunk. Petelei nem közvetlenül bírálja a társadalmat, hanem a társadalom tényei közt elnyomorodott lelkeket mutatja meg rendkívüli pszichológiai tudással. Lelkesedik Mikszáthért, de nem ismeri Mikszáth írásainak csúfolódó, könnyed derűjét. A naturalizmushoz köthető biológiai determinizmusa pedig Zola legközelebbi rokonává teszi.
