Könyv – Metil, L.-Townsend, J.: A karate története – Gulliver Könyvkiadó 2000
+ 199 pont
A karate története
Metil, L.-Townsend, J.
Gulliver Könyvkiadó, 2000
Kötés: kemény kötés , 107 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Orientalisztika
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Amióta világ a világ, az embereknek mindig védekezniük kellett - a természet erőivel, vadállatokkal vagy éppen embertársaikkal szemben. Ahány ember, annyiféle módja létezik az önvédelemnek. Míg egyes védekezési formák ösztönösek, s az adott személytől és helyzettől függőek, addig másokat nagyobb közösségek sajátítottak el és formáltak tovább. A karate is egyike ez utóbbi módszereknek. Ősi sírboltok mennyezetét borító festrnények és templomfalakon található domborművek bizonyítják, hogy a harcművészetek már több ezer éve léteznek. A karate, melyet napjainkban egyaránt tartunk sportnak és az önvédelem egyik formájának, gazdag és változatos múlttal büszkélkedhet. E fegyver nélküli, ütéseket és rúgásokat alkalmazó harcrendszernek a kialakulásában számos nép, kultúra és filozófia játszott szerepet. A négy legfontosabb karatestílus - a kínai kung-fu, az okinawai karate, a koreai taekwon-do és a japán karate - mindegyike sajátos technikákkal gazdagodott, a helyi adottságokhoz, a kulturális és földrajzi környezethez alkalinazkodva. A karate kialakulásának történetét vizsgálva három szálon kell nyomoznunk. Az egyik fontos helyszín egy kínai templom volt, ahol e harcművészetet a szerzetesek testedzés gyanánt űzték. Számos legenda szól egy Indiából származó szerzetesről, aki a vallásos életvitel mellett egyfajta testgyakorlatrendszert is tanított híveinek. Egy másik szál az elkeseredett okinawai parasztokhoz vezet, akik földjeik védelmében szerszámaikkal szálltak szembe a fosztogatókkal. A karate harmadik gyökere pedig a japán harcosok életfilozófiája, amely a harmónián és a szigorú erkölcsi előírásokon alapult.
Amióta világ a világ, az embereknek mindig védekezniük kellett - a természet erőivel, vadállatokkal vagy éppen embertársaikkal szemben. Ahány ember, annyiféle módja létezik az önvédelemnek. Míg egyes védekezési formák ösztönösek, s az adott személytől és helyzettől függőek, addig másokat nagyobb közösségek sajátítottak el és formáltak tovább. A karate is egyike ez utóbbi módszereknek. Ősi sírboltok mennyezetét borító festrnények és templomfalakon található domborművek bizonyítják, hogy a harcművészetek már több ezer éve léteznek. A karate, melyet napjainkban egyaránt tartunk sportnak és az önvédelem egyik formájának, gazdag és változatos múlttal büszkélkedhet. E fegyver nélküli, ütéseket és rúgásokat alkalmazó harcrendszernek a kialakulásában számos nép, kultúra és filozófia játszott szerepet. A négy legfontosabb karatestílus - a kínai kung-fu, az okinawai karate, a koreai taekwon-do és a japán karate - mindegyike sajátos technikákkal gazdagodott, a helyi adottságokhoz, a kulturális és földrajzi környezethez alkalinazkodva. A karate kialakulásának történetét vizsgálva három szálon kell nyomoznunk. Az egyik fontos helyszín egy kínai templom volt, ahol e harcművészetet a szerzetesek testedzés gyanánt űzték. Számos legenda szól egy Indiából származó szerzetesről, aki a vallásos életvitel mellett egyfajta testgyakorlatrendszert is tanított híveinek. Egy másik szál az elkeseredett okinawai parasztokhoz vezet, akik földjeik védelmében szerszámaikkal szálltak szembe a fosztogatókkal. A karate harmadik gyökere pedig a japán harcosok életfilozófiája, amely a harmónián és a szigorú erkölcsi előírásokon alapult.
