Könyv – Nemere István: Művészkrimik - Művészek a bűn ösvényein – Hermes 0
+ 59 pont
Művészkrimik - Művészek a bűn ösvényein
Nemere István
Hermes, 0
Kötés: papír / puha kötés , 269 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: megkímélt, szép állapotban
Kategória: Sci-fi
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
"Mindig kedveltem azokat a művészeket – akár évszázadok távolából is – akiknek volt közük a bűnhöz. Nem azért persze, mert a bűnt pártolnám. De ahogyan a szegénység, sőt a nyomor és a betegség, a kiszolgáltatottság vagy a börtön is megedzi az arra képes és méltó szellemet, úgy a bűnnel való találkozás is választóvíznek bizonyulhat. A művész, különösen ha zseni, amúgy is gyakran szomszédos ösvényen jár. Ahogyan a lángelmét a bolondtól olykor szinte semmi sem különbözteti meg – a művész nemegyszer bizony alig más, mint a tolvaj. Lehet belőle hamisító, lehet gyilkos és rabló, végezheti vérpadon vagy börtönben, szembeszegülhet az igazságszolgáltatással vagy lehet éppenséggel ennek áldozata is. Mint a most következő történetekben. Úgy vélem, aki nem csak a művészi alkotás csúcsaira jutott el, hanem magába szívta őt az alvilág pokla – kétszeresen többet teljesített, mint mások. Ha nem önnön hibájából keveredett a bűn hálójába és kiszabadult – tettéért dicséretet érdemel. Ám ha még saját maga küzdötte le magát oly mélyre és követett el művészekre nem jellemző bűnöket – teste és lelke, tudata és szelleme másoktól nem látott világba szárnyalt át. Szenvedései megacélozzák lelkét. Vagy még magasabbra törhet ezután – vagy szánalmasan a porba hull, vergődik és számára többé nem lesz alkotó feltámadás. Tízegynéhány nő és férfi megjárta ezt a poklot. Mivé lettek utána? Erről számolok be alább színezés, kitalálás, mesélés nélkül. Csak a tények következnek hát, itt-ott beleszőtt gondolatokkal, pártatlannak tetsző észrevételekkel, szelíd fejcsóválással.” (N.I.) Tizenkettő művész az utolsó ötszáz évből. Egy tucat zseni, akik bár kétségtelenül nagyot és maradandót alkottak és igen tehetséges emberek voltak – életük egy szakaszában nem tudtak ellenállni a bűnnek. A rossz ösvényére tévedtek. Volt köztük (magyar) költő, aki sorozat-gyilkosságokért és pénzhamisításért vérpadon fejezte be az életét. Volt köztük világhírű zeneszerző, aki gyilkolt, és volt olyan, aki gyilkosból lett író. Volt táncművésznő, aki kémkedett és ezért kivégzőosztag előtt fejezte be az életét – és volt olyan, ki börtönben vagy száműzetésben vezekelt bűneiért. Akadt világhírű író, aki eltette mások pénzét és volt festő, aki politikai merényletet szervezett, hogy megölhesse nagy ellenfelét. Volt olyan művész, aki el nem ismert tehetségét megbosszulandó tett valami nagyot… Tizenkettő kisiklott élet. Némelyik annyira kapcsolódott a művészethez, hogy a tettes már a bűnt is a művészetén keresztül, annak eszközeivel követte el… Lélegzetelállító olvasmány, főként mert tudjuk: minden szava igaz. Nem kitalált, hanem valós események krónikája ez a könyv.
"Mindig kedveltem azokat a művészeket – akár évszázadok távolából is – akiknek volt közük a bűnhöz. Nem azért persze, mert a bűnt pártolnám. De ahogyan a szegénység, sőt a nyomor és a betegség, a kiszolgáltatottság vagy a börtön is megedzi az arra képes és méltó szellemet, úgy a bűnnel való találkozás is választóvíznek bizonyulhat. A művész, különösen ha zseni, amúgy is gyakran szomszédos ösvényen jár. Ahogyan a lángelmét a bolondtól olykor szinte semmi sem különbözteti meg – a művész nemegyszer bizony alig más, mint a tolvaj. Lehet belőle hamisító, lehet gyilkos és rabló, végezheti vérpadon vagy börtönben, szembeszegülhet az igazságszolgáltatással vagy lehet éppenséggel ennek áldozata is. Mint a most következő történetekben. Úgy vélem, aki nem csak a művészi alkotás csúcsaira jutott el, hanem magába szívta őt az alvilág pokla – kétszeresen többet teljesített, mint mások. Ha nem önnön hibájából keveredett a bűn hálójába és kiszabadult – tettéért dicséretet érdemel. Ám ha még saját maga küzdötte le magát oly mélyre és követett el művészekre nem jellemző bűnöket – teste és lelke, tudata és szelleme másoktól nem látott világba szárnyalt át. Szenvedései megacélozzák lelkét. Vagy még magasabbra törhet ezután – vagy szánalmasan a porba hull, vergődik és számára többé nem lesz alkotó feltámadás. Tízegynéhány nő és férfi megjárta ezt a poklot. Mivé lettek utána? Erről számolok be alább színezés, kitalálás, mesélés nélkül. Csak a tények következnek hát, itt-ott beleszőtt gondolatokkal, pártatlannak tetsző észrevételekkel, szelíd fejcsóválással.” (N.I.) Tizenkettő művész az utolsó ötszáz évből. Egy tucat zseni, akik bár kétségtelenül nagyot és maradandót alkottak és igen tehetséges emberek voltak – életük egy szakaszában nem tudtak ellenállni a bűnnek. A rossz ösvényére tévedtek. Volt köztük (magyar) költő, aki sorozat-gyilkosságokért és pénzhamisításért vérpadon fejezte be az életét. Volt köztük világhírű zeneszerző, aki gyilkolt, és volt olyan, aki gyilkosból lett író. Volt táncművésznő, aki kémkedett és ezért kivégzőosztag előtt fejezte be az életét – és volt olyan, ki börtönben vagy száműzetésben vezekelt bűneiért. Akadt világhírű író, aki eltette mások pénzét és volt festő, aki politikai merényletet szervezett, hogy megölhesse nagy ellenfelét. Volt olyan művész, aki el nem ismert tehetségét megbosszulandó tett valami nagyot… Tizenkettő kisiklott élet. Némelyik annyira kapcsolódott a művészethez, hogy a tettes már a bűnt is a művészetén keresztül, annak eszközeivel követte el… Lélegzetelállító olvasmány, főként mert tudjuk: minden szava igaz. Nem kitalált, hanem valós események krónikája ez a könyv.
