Könyv – Cs. Szabó LÁszló: Erdélyben – Magvető Könyvkiadó 1993
+ 99 pont
Erdélyben
Cs. Szabó LÁszló
Magvető Könyvkiadó, 1993
Kötés: kemény kötés , 162 oldal
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Leírás: újszerű, szép állapotban
Kategória: Erdély
Ez a könyv jelenleg nem elérhető nálunk. Előjegyzéssel értesítést kérhet, ha sikerül beszereznünk egy hasonló példányt. Az értesítő levél után Önnek meg kell rendelnie a könyvet.
Fülszöveg
Cs. Szabó László (Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.) magyar író, esszéíró, kritikus. Nevében a Cs. rövidítés Csekefalvi/Csíkcsekefalvi Szabó-t jelent, barátai Csé-nek szólították. - Lírai naplójegyzetek a magyar rádiós élményanyagából 1940 őszéről. Tán így lehetne ennek az időálló munkának a műfaji helyét kijelölni térben és időben. Csakhogy a név fémjelez: ez a "rádiós szakember" maga Cs. Szabó László, akkor már élvonalbeli kritikus, esszéista, publicista és kultúrhistorikus, aki szinte minden művében, minden művével vallja és vállalja európai magyarságát. Az akkor harmincöt éves férfi - országos hírnevű író - tizenhat esztendős kényszertávollét után találkozik újból szülőföldjével, annak történelmi levegőjével, embereivel, kik naggyá tették: élőkkel és holtakkal. A vallomás-napló nem politikai perirat, nem zsurnalisztikai szenzáció, hanem emlékidéző hősköltemény, az Ithakába való visszatérés szívdobogtató útirajza, bő forrású művelődéstörténeti esszé, szépírói riport, de torokszorítóan megható himnusza is a szülőföld szeretetének. Nem a világpolitikai nagy pillanat érdekli, hanem az, ami számára a legfontosabb erdélyi örökség: a másság toleranciája etnikumban, kultúrában, szellemben. Az, ami Erdélyt a legeurópaibb türelmi politika inkubátorává tette - és tán meg is tartja. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".
Cs. Szabó László (Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.) magyar író, esszéíró, kritikus. Nevében a Cs. rövidítés Csekefalvi/Csíkcsekefalvi Szabó-t jelent, barátai Csé-nek szólították. - Lírai naplójegyzetek a magyar rádiós élményanyagából 1940 őszéről. Tán így lehetne ennek az időálló munkának a műfaji helyét kijelölni térben és időben. Csakhogy a név fémjelez: ez a "rádiós szakember" maga Cs. Szabó László, akkor már élvonalbeli kritikus, esszéista, publicista és kultúrhistorikus, aki szinte minden művében, minden művével vallja és vállalja európai magyarságát. Az akkor harmincöt éves férfi - országos hírnevű író - tizenhat esztendős kényszertávollét után találkozik újból szülőföldjével, annak történelmi levegőjével, embereivel, kik naggyá tették: élőkkel és holtakkal. A vallomás-napló nem politikai perirat, nem zsurnalisztikai szenzáció, hanem emlékidéző hősköltemény, az Ithakába való visszatérés szívdobogtató útirajza, bő forrású művelődéstörténeti esszé, szépírói riport, de torokszorítóan megható himnusza is a szülőföld szeretetének. Nem a világpolitikai nagy pillanat érdekli, hanem az, ami számára a legfontosabb erdélyi örökség: a másság toleranciája etnikumban, kultúrában, szellemben. Az, ami Erdélyt a legeurópaibb türelmi politika inkubátorává tette - és tán meg is tartja. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".
